utolsó..

így érzem magam..:

http://www.youtube.com/watch?v=JzIK5FaC38w


szomorú, boldog, fáradt, feltöltődött... nem nagyon lehet megfogalmazni.

egyszerűen hihetetlen milyen gyorsan eltelt ez az öt hónap. ÖT! mintha most költöztem volna ki..
életreszóló élmények, barátságok, tapasztalatok..

azt hittem világmegváltó végső bejegyzésnek kezdek neki, de most érzem csak mennyire súlyos az ami terjen a szívemben és a fejemben. nem tudom leírni.. mindenem fáj most.

lezárul valami és kezdődik valami új, miközben visszatérek a régihez.

sokat változtam úgy érzem. hála az égnek. volt mit csiszolni és még lesz is. de ez egy jo kezdet..

sosem leszek már az aki voltam.. többé nem leszek az akivé itt váltam.. hétfőtől egy új dóri leszek. a múlt agyonanalizálásával. a berlinben megéltekkel. a jövőhéttel megkezdődő új élettel.

nyálas vagy nem. túlzás vagy nem túlzás. kinek hogy tetszik. így érzem.

visszatekintve minden más lesz. de épp a MOST számít.

ma reggel berlint is elérte a nyár. zokogva mosolygok, nézelődök a lakásban. pakolok.
eszembejutott: jövök én még ide, látom még a várost, talán a helyeket is ahol jártam. találkozom még a barátaimmal, biztosan tudom. de ezt a lakást több mint valószínű, soha többet nem látom..
és mennyi élmény fűződik hozzá!
volt itt látogatni ádám, melcsi, lili, barbi, thomas, eszter, annus, báling, dávid, zsófi, encsi, leó, dóri, andrás.
aludt nálam cuno, soraya, erik és berta.
lakott itt erik, barbi és felix amíg hazalátogattam.
a teraszt élvezhették ők mind, s még carl, johannes, martin, izobel, hugo, chloé, philip, miguel, carolina, rhad, amanda, marie, lisa, nani, géza bácsi, nils, jemma, piers, madeleine, nick, lucas, és a mai vacsorával érkezik még kate, nancy, jess és claérwen.
(őszintén remélem senki sem hagytam ki..)

szóval itt szerelmek szövődtek, barátságok kötődtek... a kisgyerekeknek is fontos szpot volt a berlini életben ez a kis lak. senki sem felejti majd el Őt.

most visszatérek a berlini élet felszámolásához... hamarosan szóban folytatjuk...

Oh, Ich liebe Berlin!

Cunon keresztül megismertem két szupercuki ausztrál figurát. Együtt töltöttük a hétvégét a kis gerlicékkel. Az utolsó két hét szinte minden mosolyát nekik köszönhetem előre is!

Piers 24 éves, kávézsonglőr, Jemma pedig 28, divatról ír több helyre is. Tündériek!

A képet szombaton készítettük egy open air bulin este 9 körül, Cunonak - Piers instagramjáról loptam, látszik így a címe is :)


közben pedig üvölt Florence (and the Machine). Már régóta szeretem ezt a számot, de biztosan nem véletlen került elő újra.. ha odafigyelsz a szövegre biztos érthető miért. Itt a link:

http://www.youtube.com/watch?v=waq6EfRhoqg

mostmár jöhet a nyár és Budapest. Készen állok! :)

(írok még!)

amúgy úgy látom 2 hónapja nem dobtam dal listát - ugyan nem tudom kit érdekel, de emlékszem, hogy bátyámtomi érdeklődött, tehát ha csak az ő kedvéért is, de linkelek. kicsit összeszedettebben, mint legutóbb, hogy legyen értelme...
szóval ilyenek mennek sokat a lakásban az elmúlt két hónapban:

előre azt ami nem elektronikus:

- the pretty and reckless

http://www.youtube.com/watch?v=vh2Bai3gAoI
http://www.youtube.com/watch?v=9RWVASQ7hkQ
http://www.youtube.com/watch?v=Hm4F_Eq_4tw



- cut copy

http://www.youtube.com/watch?v=IobDug0Ht1g


- flight facilities (nagyon szeretem!!!)


http://www.youtube.com/watch?v=JI6fDb6IBmU


- beastie boys (klasszik)


http://www.youtube.com/watch?v=MVgtEl_83HA


- mac miller (tudom, tudom.. gáz. de ez van.)

http://www.youtube.com/watch?v=1_GcqfQRY34


- the streets (ezt adják otthon a rádiók? mert akkor visszatért a régi varga dóri :)) )

http://www.youtube.com/watch?v=x7MCbis75wk


- henok achido (és ezt adják? :D )

http://www.youtube.com/watch?v=eJh6GauuHZA



- the moody blues

http://www.youtube.com/watch?v=iiAT9E9H1-k


- donna summer-től gyakorlatilag bármi


-  mary j blidge-tól a real love ft. BIG - sajnos nemtalálom a linket, de szerintem mindenki tudja miről van szó :)


- labyrint /svéd. gőzöm sincs miről beszélnek, de tök jó hangulata van. underground muzsika

http://www.youtube.com/watch?v=XrdqSYGF8ts

és akkor az elektronikus vonalon..:


- labyrinth (nyál. kétlem hogy rajtam kívül bárki is szereti)

http://www.youtube.com/watch?v=_dfVAAWbLUY


- Feed me (tőlük is gyakorlatilag bármi nagyon jo. de itt a kedvenceim)

http://www.youtube.com/watch?v=7ChxKNkwOYg
http://www.youtube.com/watch?v=QUfoGn5eA8w


- style of eye & slagsmalsklubben (berlini LEGKEDVENCEBB!!!)

http://www.youtube.com/watch?v=V1UzGyNpwvU


- madonna - i'm addicted és frozen /eddig is tök alap volt a frozen, de itt nagy kedvenccé vált


- dub fx

http://www.youtube.com/watch?v=0OfSuldsCoY


- gemini (szerintem nagyon durva..)

http://www.youtube.com/watch?v=8dK0nILGgvs


- s.p.y (ez ha nem szakítja le a fejedet, akkor többé ne szólj hozzám :)) - ez volt a mi kis himnuszunk itten

http://www.youtube.com/watch?v=f9KghSdpGn4


- skrillex (megint én kérek elnézést)

http://www.youtube.com/watch?v=C1hjsVLcGFc


- paul kalkbrenner

http://www.youtube.com/watch?v=rLcGQ6okHDw


- crystal castles
http://www.youtube.com/watch?v=eEwycHtf6yg

- robyn - na ez a csaj nagyon belehuzott az elmúlt időkben. nem viccel... imádom!

http://www.youtube.com/watch?v=J294A-R1Cjk
http://www.youtube.com/watch?v=CHn7w3o22PA     - ez a kedvencem !!!


- panjabi mc remix

http://www.youtube.com/watch?v=wZTlAm58j1w


- JJ

http://www.youtube.com/watch?v=16lR39VZJ8g
http://www.youtube.com/watch?v=-RLSoT0Sm3U    - ez nagyon aranyos!!

(előre szólok. ez még lányosabb, mint eddig valaha volt...)

egy pár napja új fejezetet nyitottam. (vagy montam már?) van az már legalább egy hete is.
a kisfiúk elmenetelével bezárult egy időszak, de a "törés" új dolgoknak nyitott teret, adott lehetőséget.

nekem.
.
.
.
.
.
.
.
marhára érdekelne kinek mi jutott erről az eszébe. ha van rá időd, 2-3 mondatban megírhatnád nekem e-mailben. köszi!

nos szóval. amiről valójában szó van, az az, hogy én ide kijöttem berlinbe úgy, hogy majd megváltom a világomat. ellenben közben annyi minden történt körülöttem, hogy azt a valamit amit eddig keresgéltem, azt hittem nem sikerült megtalálnom.
kicsit azért is vágytam eljönni otthonról, hogy kikerüljek a konfortszférámból - lássam objektívebben a különböző kapcsolataimat, magamat, őket.. a jövőmmel kapcsolatos aggodalmamat enyhítsem, átgondoljam mi mindenen mentem keresztül az elmúlt 10 évben. (tíz....rágyújtottam.) ez baromira közhely így leírva, de valljuk be őszintén, mindannyian keresztülmegyünkezen. van akinek el kell költöznie a szüleitől, hogy ezt megtapasztalja. van akinek vidékre kell egyetemre járnia. és van akinek egy másik országba kell költöznie. az eszköz igazából teljesen mindegy, kinek mire van lehetősége, kinek milyen vágyai vannak.. az a lényeg, hogy megéljük azt amit fontosnak tartunk megélni.
namármost én sosem vagyok egyedül. otthon is szörnyen precízen megoldom, hogy semmiféleképpen ne kelljen egy pillanatig sem a saját gondolataimmal elteázgatnom, úgyhogy úgy gyanítottam talán ez a berlini út alkalmat ad arra, hogy végre belekényszerítsem magam ebbe a helyzetbe.
szóval ez eddig több-kevesebb sikerrel működött. úgy az idő 80%ban határozottan zavartam magamat különböző impulzusokkal - mint a suli, munka, buli, a gyerekek ésatöbbi. de ennek mára lejárt az ideje. azt kell, hogy mondjam mindegyiknek.
hivatalosan is tökéletesen egyedül vagyok.
rémisztő.
ezen a vonalon maradva.. arra jutottam, mennyire nem vagyok képes magamban lenni. egyáltalán nem ismerjük egymást én és én. bár talán ez hülyeség. mégis úgy vagyok vele, még rengeteget kell tanulnom. ez a következő két hét erre lesz jó.
izgatott vagyok.
persze erre a pontra is el kellett jutnom. nem szívesen vallom be, de mióta visszajöttem budapestről - már épp egy hete - alig mozdultam ki lakásból. csak ha muszáj volt: munka, bevásárlás. "elfogyott a cigim." ésatöbbi. itthon döglök. nagyon sokat alszom. DE elkezdtem olvasni. mondtam már, hogy alapvetően utálok olvasni? na az elmúlt két hétben, mára kinyitottam a harmadik könyvet. otthonról hoztam magammal úgy ötöt - rendszeresen invesztálok olyan ponyvákba amiről úgy gondolom, hogy milyen jó  lesz majd atomalteroskodni, kiülni valahova fújjon a szél vagy tűzzön a nap és csak szívni megállás nélkül a cigimet. na meg olvasni közben. mondanom sem kell ebből SOHA nem valósult meg semmi. meg mennyire idióta balfaszság már ilyen képeket magamelévetíteni. akarni nem itt kell hanem tudjuk hol. lényegalényeg: most olvasok. és nem azért mert olyan ŰBEHHHR tökös, elképesztő entelektüel dolog, hanem mert csípem. micsodacsoda! és tényleg az. nódzsók. nehéz volt ezt ugyan magamnak is bevallanom - már az előző vallomásra még kitérve -, de látjátok már ennyire nem érdekel, hogy még nektek is szívesen leírom.
volt olyan is hogy egyedül ücsörögtem a teraszomon. teáztam. ti szoktatok ilyeneket csinálni? mert ez tök jo! de én miért nem?!
szóval itt errefele mostanság ilyesmik történnek. történgetnek. GETNEK!

kezdem összekapni magamat. pöttyet az van, hogy épp lezárok valamit. mondhatni nem csak valamit, elég sok mindent. egyrészről.. nem vagyok már gyerek. sajnos nem. pedig borzasztóan szeretném fenntartania  látszatot - azt hiszem többnyire sikerrel. valójában viszont itt fuldoklom a felnőttéválásban. borítbe mint a (tas mondani volt:..) "kunami". förtelem. és kénytelen vagyok keresztülmenni rajta, mert ha nem, olyan balfasz leszek mint azok a balfaszok akikről károgunk állandóan. azt pedig nem akarhatom, ugyehogynem..?
nos ez a berlinszindróma ugyan infantilisnek hat, de valójában erről szól. az utolso levegővétel még a csobbanás előtt. valószínű, hogy nem kellene ennyire drasztikusan felfognom a dolgot. de veletek nem volt hasonló? ti akik idősebbek vagytok nálam, ti! :) nálatok nem puffant ez ugyanekkorát?
végtére is.. innen hazaiszkolok. szeptembertől megkezdődik az utolso évem az isiben. aztán jövőre ilyenkor adjaazég talárban láttok majd viszont a fészbukon. és utána...? na utána jön az amiről most hadoválok. felelősséget kell vállalni. borzalom! és persze.. csomoan biztos szánakozva olvassátok ezt, vagy legalábbis ha itt lennétek épp megsimogatnátok a BUKSIMAT, hogy mennyire cuki vagyok, mert nekem úgy dobta az élet, hogy csak most kell ezzel szembesülnöm. de mindenki a maga idejében barátocskáim, nekem akkor is legalább annyira szar :)) NA! "és már megint igazat mondtam!"

emellett megtanultam nemet mondani. sokan tudjátok nekem ez mekkora teher. oké, biztos nagyon álszentnek hatok jelenleg ezzel a dumával, de valós a probléma: nem vagyok képes nemet mondani. tudjátok mennyire megkeseríti ez az életemet? namost ez szinte teljesen megszünt. hogy ez azért van, mert itt kint vagyok és azokkal akikkel ezt az elejétől kezdve gyakorlom működik.. szóval ha ez azért van mert azóta. akkor azért. de közben az otthoniakkal, veletek is gyakorlatam már - elképesztő mennyire nem tetszik nektek.. tapasztalatból mondom :)) - és úgy is működik. de szóval, hogy ez azért van mert éppen benne vagyok a slamóban, aztán hazamegyek és minden úgy lesz ahogyan volt arra nem vennék mérget, de lehetséges. ISTENKE adja, hogy tudjak nekem modani! sokat segítene rajtam. ÉJJ MEEEN!
illetve ami már valószínűsítem a könyökötökön jön ki: a barátság fogalmával való problémáimat is azt hiszem sikerült a helyére tennem. VALÓBAN létezik az a barátság amiről úgy gondoltam, hogy létezik. és sajnálom, hogy ezt mondom, de nagyon sokan vagytok akiknek erről gőze sincs. kurvára nagy most a pofám, meg szörnyen bántahatok most ezzel bizonyos lelkeket, de úgy döntöttem bizony én leírom. a dokim azt mondta - igen, a pszichologusom-, hogy tisztítok. hogy mindezek a fentiekben leírtak szellemében felnőttebben próbálom kezelni a dolgokat. valóban így van. persze mindenkinek más módszerei vannak erre. én úgy gondoltam először is őszinte leszek. de ha már magammal kigyakoroltam ezt - márpedig semmi mást nem csináltam az elmúlt hónapokban -, akkor már veletek is fogom. már elkezdtem amúgy. szerintem van aki észrevette - ezt sem szeretitek :).. de otthon ugyanígy folytatom tovább. rengeteg mindent elcsesztem az elmúlt 5-6 évben azzal, hogy nem tudok nemet mondani. sokan hozzászoktak olyan dolgokhoz tőlem, ami nem feltétlen úgy van jól. nekem. emiatt titeket nem hibáztatlak. inkább az én saram. ettől még bizony azt gondolom, tudjátok, hogy sosem vezérel rossz szándék, tehát ha megbántalak bármelyikőtöket akármivel is, nem azért teszem, mert jól ki akarok veletek baszni. ezt remélem mindenki tudja. egészen egyszerűen ha nincs tövig kinyalva a feneketek figyelemmel a részemről, akkor bizony az azért van, mert kicsit elkezdtem arra is figyelni bizonyos helyzetekben, hogy nekem mi a jo. tudom, hogy egyikőtök sem kérte, hogy ugrabugráljak, nem is azért mondom. eddig ugy gondoltam az úgy jó. de már látom, hogy nem. és ha tovább feszegetem ezt a dolgot magamban, akkor lassan szembenézhetek valamiféle fantasztikus gyomorfekéllyel. azt pedig nem akarom. érted?
fuh. bocs. tényleg vallomás lett belőle. remélem nem voltak túl izgága sorok. de jobb volt kiadni. mostmár mindenki tudja.
hugocskámmal is hasonlo dolgokon megyünk keresztül. igen azzal, aki már anyuka :) itt is szeretnék legalább egy sort szentelni neki! gratula megint anyuci! ugyi voltál! mindenki borzasztó büszke rád!!! :)

szóval... vele is épp küzdünk. de mind tudjátok, hogy ez már az idők kezdete óta így van. ellenben azt hiszem most fogást találtunk a problémán és közös erővel le fogjuk gyűrni. (TTHHORRR!!!) ugyanis... van-e fontosabb dolog a családnál?! hát helyettetek is válaszolok: NINCS.
(jaj most eszembe jutott mennyire szeretném ha melcsi is olvasná ezeket a sületlenségeket amiket irok már hónapok óta... tuti nincs semmi energiája egy 16évesnek leülni a gép elé és fészbukflört helyett ilyesmiről elmélkedni. bár nem féltem. vele van az erő, nem azafajta tini mint én voltam!)

szóval ez a kibővült térlátás fantasztikus álom! remélem a valóságban is alkalmazható. remélem. remélem. kívánom!

lezárok. lezárom a régi szerelmeket. lezárom a különböző be-nem-fejezett (ellenben be-fizetett) tanfolyamok és iskolák utáni szörnyű lelkiismeretfurdalást. lezárom a régi barátságok után maradt űr és csalódottság okozta síránkozást, illetve lezárok barátságokat ebben a pillanatban is. lezárom a saját magam ostorozását olyan dolgok miatt amikkel másoknak fájdalmat okoztam, hiszen az már a múlt és bántani sosem akartam. lezártom a különböző álszent megnyilvánulásaimat és azokat is melyekben nem vagyok magamhoz őszinte mások boldoggátétele érdekében.
illetve szeretném kijelenteni, hogy ezennel a tinédzserévek lezárása jelképéül lezárok minden előtte megnyíló tequilás üveget!!! ők minden rémálmom okozói!!!

biztos vagyok benne, hogy még egy utolso körre a hazaköltözés előtt - juni 24, vasárnap - bejelentkezem. addig még van egy pár randim velem.

nem tértem vissza, mivel. - fejts meg.

heló olvasó, itt a rekettyés berlinből!

a hétvégém őrült jó volt! senkit nem szeretnék megbántani azok közül akik serénykedve kikiváncsiskodtak, illetve jól kihasználták az ingyenszállást (hahaha), de encsi vitte a serleget keményen! a tökéletes berlini hétvégét megoldottuk szerintem. rengeteg bulival és városnézéssel. mondjuk tény ami tény, jobban járt volna mindenki ha a nyári hőségben van itt... de ha már így eset..

épp cuno barátomat várom, hogy visszaérjen a boltból. eddig - fél 7 óta - sétálni voltunk, most pedig rendesen bevásárolja az elemózsiát amit utána szépen megfőz nekem :)
szokásos filmesténk van. csípem.

itt elmúlt a melankólia és a szomorkodás. új lendülettel állok neki a következő egy hónapnak.
mivelhogy bizony, egy hónap mulva hazamegyek. egy héttel korábban. így alakítottam. jo is, nem is jo.
szóval maximálisan új időszámítást élek júni elsejével, mivel cuno is hazamegy. mivel szombaton utazom budapestre a kishugom babaváró zsúrja miatt és csak 30án jövök vissza, pénteken látom utoljára a ronda hipszter fejét ennek a svédnek, illetve annak, aki az utolso dínó itt körülöttem.
mivel úgy gondolom elég pozitív és optimista vagyok, arra jutottam: mi más jobb dolog annál, mint az utolso honapra ujrakezdeni picit. új helyek, új emberek, új ritmus. így ni!

jelenleg valahol egészen máshol járok és a colos is megjött, úgyhogy elsuhanok. de holnap visszatérek!

elképesztően meg vagyok hatódva, hogy 3 óra alatt 32-en néztétek meg a blogomat!
rengeteg sok puszit küldök mindannyiotoknak!!!

egész serénynek tűnhetek, hogy már megint itt ülök és megírok, mikor volt, hogy 3 hétig nem hallott az oldal felőlem.

ma hazautazott zsófi és leó. ezúton is mille grazie, szuper kis hétvége volt!! voltunk jokat enni, több helyen is, kiállítást nézni, parkozni - a tornádóban :) - sétálgattunk. szipi volt meg szupi - jaj.

na a hiány, az űr még mindig tátong johannes és erik távozása miatt. ezt tetőzte soraya. és tetőzi még a rettegés, hogy nemsokára cuno is megy.
felix barátom itt marad. szerencsére. vele lehet majd tovább lubickolni. de valljuk be őszintén, az nem ugyan az :) bár 30 éves, felnőtt biznisz-férfiember létére baromira infantilisen tud viselkedni, ami valamellyest könnyít a lelki nyomoromon amit a tinik hagynak magukután. haha

a kiscsalád is itten volt egy héttel ezelőtt - melcsike, mami, anna, laci és a nagy, szőrös barátom akit kedves kuttnertamás csak shreknek nevez. én ádámnak hívom. az biztos jobban tetszik neki :)
azon agyaltam és fejtettem ki zsófinak szombat éjjel a maradék három korty langyos becks goldom mellett a berlini morrisonsban - a hely neve white trash. na oda bulizni SENKI ne menjen. maga az inszeniti. förtelem. túristaheringek!!! mintha írországban csak ezt a helyet reklámoznák a szerencsétlen szingli 30as faszkalapoknak. szerintem el tudjátok képzelni...
szóval azt mondogattam, hogy akármennyire is borzalmasan fárasztó, hogy mostmár zsinórban a 6. hete lesz nálam vendég a hétvégén - encsi utazásával -, de mindenki annyira más hangulatot hoz magával, hogy egészen más szemszögből látom meg a várost.
anno.. - ez nem számít a 6ba - melcsivel és lilivel felfedeztük az éjjszakát, aztán jött barbi miután visszajöttem budapestről. vele is nagyon megmulattunk... ő még szúvenírt is vitt magával ;)
barbi után thomas és eszter akikkel valójában MINDENT csináltunk. nagyon kellemesen telt az a pár nap, igazán energikus és kiváncsi kis pár. óriási élmény volt!!! köszi megint :)
utánuk annus, bálint és dávid jöttek. az is totttálisan külön víkkend volt. őszinténszólva ledermedtem, hogy a 18éves fiuk sem nem isznak, se' nem buliznak. de lehet, hogy félreértettem valamit...?
a családdal és ádámmal töltött idő nyilvánvalóan meghitten telt. leszámítva a backstreet boys-new kids on the block koncertet... szerintem melcsi volt a legfiatalabb a tömegben. bár az is lehet, hogy én hahaha de neeeem. csak nem! de melcsi a 16 évével gyanús...
fántásztis élmény volt! határozottan időutazást gyakoroltattak velünk. tomi, neked még videot is csináltam a step by step-ről!! sok puszi neked és a kiscsaládnak!!!!!!! hiányoztok nagyon!


szóval lényeg a lényeg... belegondoltam, hogy épp a 4. hónapomat töltöm berlinben és már annak is a közepén járok. NAGYON szomorú. egyrészről. az itt töltött idő visszahozta nekem a gimi utáni pár évet amikor még nem görcsöltem azon mi lesz a jövőmmel, milyen emberek vesznek körül, vagy hogy ki lesz a férjem.. najó, most sem vagyok ám valamiféle pszichopata aki eszeveszettül rohangál, tépve a haját. legalábbis nem látszik, hogy az vagyok, mert nem eszeveszetteskedem. de legbelül.......... hohóóóó :)
szóval ez itt kint valami mennyei vérfrissítő, elagyatlanító túra. s közben mégis elképesztően intenzív fejben! rengeteg változik bennem gondolkodásban. nagyon élvezem. remélem ti is fogjátok, mikor hazamegyek és rátok zúdítom a viselkedésemmel haha
mésrészről viszont baromira örülök, hogy lassan hazamegyek. főleg azért amit az előbbiekben írtam: túl sok. túl sok impulzus! tudjátok, hogy nagyon de nagyon érzékeny vagyok az emberekre, életekre, sorsokra, minden pici apró zizzenetre. van akinél 20x jobban. - jaj jaj SZEGÉNY dórika.. mi? PF!
illetve mostmár hiányzik budapest.... a büdös szaga, a mogorva emberek, a negatívkodás a politikai történések fölött ami fröcsögő nyál formájában távozik az ismerőseim szájából. meg hasonlók :)
na de nyilván a család... és a barátok.... ádika... ó ádika...
jó lesz már hazamenni....

plusz itt az aranyélet hevében nekiálltam félretenni pénzt, úgyhogy vannak utazós tervek. mondom: juniusban megyek amsterdamba 4 napra thomas-val és eszterrel. pontosabban náluk fogok lakni rotterdamban, így megkönnyítve mindenkinek az anyagi hercehurcát - 30 percre van vonattal amsterdamtól. hülyék lennénk bent lakni!
augusztusban ha minden jol megy egy hétre megyek stockholmba meglátogatni my boys!!!!! az lesz maga a fantasztikum! - észrevettétek, hogy immmádom ezt a szót?! ;)


augusztus végén pedig irány cannes 4 napra barbikámhoz, akinek ott a daddy-je és nála lehet "csövezni" (khm...), közvetlen előtte pedig barcelona ádámmal 5 napra, kis hostelkében, csendben.. - aha.. CSENDBEN :))

tehát ezek vannak... nemsokára jön encsim. már alig várom!!! nagyon megmutatom neki aaaa.... hogyan is szoktuk mondani cuno-val... "we've seen a pretty nice side of berlins culture. the other side..." szóval ezt encsinek is vehemensen bemutatom :) hehe

csóközön minden kedves olvasó törpikének!!!

kedves törpök!
zsófi és leó épp látógatóban, ezért csak kislájtos formácitó bugizom le ittEN hirtelen.
legelőször szeretném bemutatni legujabb szerzeményemet. zsófikától kaptam... íme:

a kép címe: ÓVODA!

hajKRÉTA!!! MEGŐRÜLSZ!!! KÖSZI ZSÓFIIIII

amugy meg förtelmes a csilláut errefele az ákkerstrásszéban...
mesélném: az új MUNKAHELYEMEN (csekkold: http://www.berlinartlink.com/) teljesen normálisak a nők - monica, a főnököm, texasi. anna, a másik főnök, német. alison, kanadai, riporter. marie-louis, svéd (JÉÉÉÉ hahaha), anna gyakornoka.
természetesen marie-louissal jövőhéten már megindulunk. lebeszéltük. de ezt így kell. tudatosan építem a nemzetközi kapcsolataimat. látod apu? :D
amugy a melo is elég jó, marketing-social media-event managementet mívelek. ugyan most még egyelőre fel kell vennem a ritmust, meg a stíust. de azt hadoválják, hogy gyorsan tanulok úgyhogy heppinessz övez!
ó és blogolni is fogok nekik! ami vundábá! angolul. majd linkelek, ha érdekel!


(most amugy itt beszéljük zsófival, hogy milyen vicces lenne ha lehetne ide kommentelni a blogposztok alá. de és LEHET! szóval milenne ha nekiállnátok? bárki irhat. bármit. vicces lenne. vagy nem. de attól még én örülnék neki :) vagy az nem számít? akkor "fck you and fck your dreams man!" - ezt mondogatjuk cunoval mostanában. halálra röhögöm magamat minden alkalommal. nem csak TE! menj a picsába, de még az álmaid is! hahaha mekkora oltááááás!! vagy ez csak nekem vicces? :))

amugy nemsokára cuno is elhagy engem... MÚÚÚÚ
júni elsejével megtér vikingországba. addig még azért meghuzzok a jövőhetet... az utolso hétvégénk együtt - encsike. most mondanám, hogy karúszót hozz magaddal, (ő a jövőheti vendég) de szerintem egy fánki napszemüveg is megteszi ;))

na. kb ennyi van itt hirtelen. mivel zsófi rinyál a figyelemért, MUSZÁJ abbahagynom az írást. pedig szerintem teljesen normális, hogy a gép előtt ülök mikor ő itt van 3 napra..... ;)

ja amugy meg ez van. mint mindig. szóval nem kell félni :)

rövid bejegyzés erejéig. íme itt vagyok megint.

mára is van témám. úgy hívják ERIK. egy hete költözött haza és teljesen magam alatt vagyok....
aki nem tudja, annak mondom: ő volt itt az akivel a legtöbb időt töltöttem együtt, akivel a legtöbb mindent megosztottam. szörnyen magam alatt vagyok mióta lelépett. úgy egy-két héttel az ideköltözésem után már megismertem. azóta így voltunk. tőle éreztem berlinben otthon magam.  elgondolkodtató...

Erikkel

és eltűnt...

most elölről kell kezdenem felépíteni itt a dolgokat. valójában majdnem ugyan annyi idő van hátra, mint amennyi eltelt - jó jó, pöttyet kevesebb, de mégis..
lelkileg nehéz ez. gyakorlatban semmi.

egyvalaki van amúgy akivel tökéletesen meg tudom értetni magam. hasonloan mint Erikkel. de azért persze ez más.... Cuno. tündéri kismadár, mióta Erik elköltözött egymáson csimpaszkodunk. csípem ezt. jó :)

Cunoval

azon is tűnődtem, vajon mennyire volt jó ötlet egy kis svéd csapatot magam köré boronálni. mert mikor megvolt, az maga volt a fantazma. de most... Johannes is hazaköltözött. vasárnap. micsoda LOSSZ!!!
kihallani mennyire vagyok kétségbeesve? kicsit össze is vagyok zavarodva. vágyom stockholma. de azért mert őket megismertem. sőt. nyilvánvalóan mert ők volt az én kis családom itt.. mióta Erik és Johannes elment, szétesett a kis brigád. próbálhatom összetartani, ahogyan szoktam.. de úgy érzem semmi értelme. mert rossz. rosszul esik. nem akarom már. olyan mintha le kellene építenem valamit. lehetséges ez egyáltalán? lehetek szerelmes egy kis brigádba? hangulatba? és megint..: kétségbeejtő.

szerváltam magamnak két uj svédet. (az mi..?!) Philipet és Amandat.
Philipnél furcsább lénnyel még azt hiszem nem találkoztam. 19 évesen olyan élettapasztalata van, hogy apám is megirigyelné - na nem. dehát kámon! őrült intelligens, magabiztos, művelt, tájékozott, és valamiféle furcsa energi árad belőle ami elképesztően lehengerlő. tényleg. átjárja az erő vagy mi haha
viszont valóban, a többi svéd fiút ki kellett ismerni, nem találkoztam még svédekkel sosem. általában hasonlóan működtek: 2-3 berúgás után már legjobb barátok voltunk szinte. Philippel ez nem így megy. olyan bűn zárkózott és visszafogott egy szinten, hogy lassan kezdem elveszíteni a türelememet :)

Cuno (bal), táskám és Philip (jobb)

Amanda más eset. 20 éves felnőtt nőnek kinéző stréber kislány. iszik két pohár bort és máris németül beszél mindnekihez. tündéri! nagyon nyitott, közvetlen és kiváncsi. szokatlan úgy általában a svédektől, legfőképpen a lányoktól - az eddigi tapsztalataim alapján, vagy amiket hallottam azok alapján ez bizony teljesítmény. még csak 3-4szer találkoztunk, de nagyon egy huron pendülünk. indul a dilivonat vele is nemsokára :) végre egy lány! haha

Bálint és Amanda

na jó... lenne bennem még millionyi dolog, de egyszerűen most épp annyira fáj, hogy nem tudom leírni. kiváncsi vagyok milyen lesz hazaköltözni majd végleg. ha most így érzem magam... vagy majd ti segítetek és el s felejtem már szinte, hogy egyáltalán itt voltam? :)

rengeteg minden foglalkoztat. van olyan amivel megbántanék valakit. azért nem irom le. van amivel mást bántanék meg. azt meg azért nem foglalom össze.

egy kis szutyoknak érzem magam már egy honapja...
ádámmal volt egy kellemes-kellemetlen vitánk mielőt még visszajöttem volna berlinbe. neki az volt a baja, hogy én miért nem azt csinálom itt kint amit elterveztem. nekem az volt a bajom hogy ezt valaki más fogalmazta meg helyettem. ilyenkor úgy érzem betámadnak, felhuzom a sünipáncélom és villogtatom a drakulafogaimat. (magyarul elviselhetetlen stílusban és hangon, közben pedig ritmikátlanul - létezik ilyen szó?! - hadonászva magyarázom a nemlétező bizonyítványom elképesztő vita-jellegűen. DE meg tudok BÁRMIT magyarázni. ez a fő. SE!)
mikor visszatértem kisvárosomba volt időm kicsi magamban lenni - nem sok ugyan, mert érkezett hamar bárbrá barátnőm megrontani a világot :) -, végigvenni az budapesti hét eseményeit. ujra végighallgatni a fejemben a dolgokat amiket ádám mondott. (előre szólok mindenkinek: ha valóban akartok tőlem valamit, ahhoz ádámon keresztül vezet az út. vagy egy újszülött babakék vadpónin. de talán ádám energia, idő és pénztakarékosabb  megoldás!)
letértem a kis energikus utacskámról, hogy én itt felturbózom az önéletrajzomat, 6758 oldalas FILOFAXnyi telefonszámot gyűjtök és megalapozom a kreatív ötleteket. mindenkinek úgy fest ez egy haszontalan 5 hónap, ahol princessz dóri őrült szemekkel, nyálcsorgatva, vicsorogva szórja szét apuci pénzét, amit ő a budai dombok kacsalábon forgó palotái közül az egyikből küld neki unikornis szánnal. és meg kell, hogy mondjam... őszintén? így van. ugyan azt herdálom amit kapok. de természetesen ha van akkor az ember herdál. kinek mi. én szeretek jókat enni, szép helyeken. szeretek kósolózni, kényelmesen utazni, cigizni. imádom a viszkit és szeretem a barátaimat - akik csóringereg és akik nélkül viszont nem tudok finomakat enni vagy biztonságban viszkizni. tehát így herdálok. jó jó, hát persze azért lányból vagyok én is, szóval úgy is esett már, hogy muszáj volt vennem egy-két bizsu nyakláncot mert még csak kék, lila, zöld, sárga, piros és rózsaszín medálasaim vannak. nem hiányozhat a fekete meg a narancs. ne bagatelizáljuk el a bizsuk igazi jelentőségét!!!
egyszómintszáz: unnnndorító min megyek keresztül! undorítóan JÓ! nevezhetitek most ezt az egész annak amit a fentiekben említettem - valójában megadtam nektek most a lehetőséget arra, hogy az ÉN saját szavaimmal ócsároljatok majd ha hazaköltözöm. ha nem győzlek meg az igazamról az írás végére.. - de ha picit félretesziktek akkor viszont másnak is..
határozottan azt gondolom, hogy mindenki fiatal huszonévesnek minimum ennyi időre külföldre kellene költöznie EGYEDÜL. amikor az ember totálisan magára van utalva lelkileg, annál jobb mincs a világon. szörnyen ijesztő az elején - én pl 3 napon át sírtam. vállalom. - de venni kell egy mély levegőt és meg kell indulni. új emberek, más életek. új város, más kultúra. más gondolkodás, hozzáállás. tapasztalatcsere. és még sorolhatnám. nekem el kellett tünnöm kicsit a budapesti komfortszférámból, hogy meglássam azokat az apró nüansznyi baromságokat amiken fenn lehet akadni. és tudom, hogy ha az ember a hétköznapjaiban őrlődik akkor ezekbe akarva akaratlanul is bele lehet csúszni. de lehet, hogy ha egyszer már megtapasztaljuk, hogy ezek nem fontosak akkor tudunk emlékezni erre az érzésre/gondolatra és talán nem kapunk infarktust 35évesen mert a gyerek már a harmadik napja hisztériázik a tininindzsateknőc figuráért. hiszen az lószar.
rengeteg szorongásomra is ráeszméltem, most éppen abban a folyamatban vagyok, hogy megfejtsem, hogyan tudom őket megoldani. főleg családdal kapcsolatos problémáim vannak. senki ne értse félre, élek halok a családomért. ők a mindenem. de normális hogy egyszerre utálom őket és zabálom őket halálra, nem? :) ezzel szerintem mindenki így van.. ahogyan azzal is, hogy valahány érzelmi problémánk van, mikor megoldást keresünk a gyógymódra valamiért mindig valamelyik családtaghoz lyukadunk ki. na nekem ebből van vagy 4-5-6(-7). amire mind rájöttem idekint. ezeket a legnagyobb felháborodottsággal mondom, tutira hordozgatni fogom életem végéig, de ettől még küzdök, hogy megoldjam. ettől én is jobban fogom érezni magam és remélem ők is, mert ha én tudok változtatni valamin az rájuk is jó hatással lesz.
a barátságot, mint olyat szintén átgondoltam. évről évre szigorúbb vagyok. de egyáltalán nem érdekel. vagyok annyira önző - egyáltalá nem. de mindenesetre vagyok már annál sokkal önzőbb mint eddig voltam.. - hogy érdekeljen, kinek mit ADOK. rengetegen voltak akiknek csak adtam és adtam. de semmit nem nagyon kaptam belőle vissza. mostmár úgy látom, hogy ez javarészt az én hibám, mert nem vettem észre út közben.. és csak adtam tovább. egy jó barátnőmmel kb egy hete skype-oltunk és hasonló dolgokat mondott az ő egyik "bartáságáról" aminek nemrég lett vége. arra jutottunk, hogy az ilyen adakozó embereknek mint amilyenek mi vagyunk, nagyon nehéz az élete. fel tudjátok fogni, hogy én akkor leszek boldog, ha visszafogom magam és kevesebbet segítek valakinek akit kedvelek?! vagy kevesebbet találkozom vele azért mert annyit nem képes megkérdezni az az illető, hogy "hogy vagy"?! dehát... az ilyen ember felesleges. annyi energiát visz el, hogy jobban teszem ha nekiállok megtanulni kertészkedni. még azzal is kevésbé fáradok le FIZIKAILAG mint abba ahogyan végig stresszelek egy ilyen randevűt.
nem tudom mennyi volt érthető abból amit most itt összehoztam. érzem magamon hogy terápiásan használtam épp az írást. írjatok ha van kérdés :)
bocs, hogy nincs világmeváltó konklúzio. de szerintem a lényeg át fog menni.
JA! és hogy annyira ne sajnáljatok meg, hogy ilyen szar életem van (HAHAHA BOCS!!!): jövőhéten szerdán megyek állásinterjúra. megőrültök. NAGYON JO!!! ha érdekel katt ide (keresd a Marketin and Event Management Intern leírást):
http://www.berlinartlink.com/about/join-our-team/

akinek nincs fészbukja, annak a kedvéért egy pár fotó:

Sorayaval a Felix nevű szórakozóhelyen

Eszter (újdonsültem!), Soraya, Én / Miguel és Raghd

volt itt bárbekjú

nagggyon jó margaríták!!! madeleine a német barátnő

lakáskám tetején - cuno, carl, erik és martin (balról)

Görlitzer parkolunk Cunoval (bal) és Johannessel (jobb)

mikor a lányok látogattak. csudaszép idő volt!

az east side gallerynél Cunoval (bal) és Erikkel (jobb)

drága thomas-m látogatott épp a múlt hétvégén

Soraya és barátnője Carolina csináltak nekem fagyit

Eszter és Thomas a Trinkteufel nevű metál bárban Kreuzbergben

Madeleine és Felix (félnémet, félegyiptomi barátom), Felix palotájában

Thomas és Eszter az Alexanderplatzon

Thomasékkal reggelizünk :)

Thomas (krumplit szeletel), én (kavargatom az Eszter általá összekészített paprikáspulykát) és Soraya (reszeli az ubit) készül a magyaros estéhez a vacsi!

Thomas és Eszter a Berlin Wall Memorial-nal

szokatlan dologra lettem figyelmes: nem blogolok. (...)

csütörtök este 8:16. épp a kádban ülök. van egy pár gyertya is körülöttem, megy a berlin playlistem a youtube-on. (többnyire elektronikusok. jé! ide még visszatérek!) elég jo feeling. ezt tessék most hallgatni / én is így teszek:

http://www.youtube.com/watch?v=WdO85Qf4Poc

tudom, hogy csomo mindent nem írtam le, de képtelen vagyok rá. nagyon díp az egész ittlét. úgyhogy ezt a bejelentkezést most szeretném az öcsémnek szentelni..

bálintbébi jövőhéten lesz 18...  nagyfiú! a "kisöcsém". akinek van öccse, tudja miről beszélek. ijesztő mennyire nem vesszük észre ahogy eltelik az a "pár" év 12 és 18 között, nem?
komolyan elgondolkodtam... figyelem... gondolatmenet-foszlányok: svéd fiuk akikkel lógok - jaj de kisfiuk ezek a svédek - dehát mégis mennyire felnőttek - ó dehát egyidősek az öcsémmel - lehet az öcsém is ilyen? - lehet hogy csak én nem vettem észre?? - többet kellene kommunikálnom az öcsémmel???? - ismerem az öcsémet?!?!?!! nos... ennyire estem kétségbe.

ezek a kis svédek folyamatosan meglepnek. korukhoz mérten műveltek, tájékozottak, intelligensek, jólneveltek. nyitottak ujra, uj emberekre. sőt. talán még komolyabbak néha mint a velem egykorú majmok. olyan elképesztő mértékben meglepő, hogy mennyire jol kijövök velük, hogy eszembejuttatta bálintot.. semmit nem tudok róla. nem hiszem, hogy bármelyikünk hibája is volna.. ő épp tinizik, én épp próbálom kitalálni hogy kell "nem tinizni". egyszó min száz, el vagyunk foglalva na. ettől függetlenül eszembe jutott az is, mennyire beskatulyázzuk azokat az embereket akiket régóta ismerünk. beletesszük annak a bizonyos szekrénynek valamelyik fiokjába és ott tárolgatjuk szegénykét élete végéig. pedighát vándorolnia kellene fiokrol fiokra. nemde?
tuméjkitklír:

azt hiszem bálinttal kapcsolatban.. mivel nincs különösebben egy szorosrafűzött kapcsolatunk - ahol elehet tudunk egymásról ahhoz, hogy véleményt alkothassunk a másik életéről, pl. - hogy elfelejtettem, hogy felnőtt. nagy fiú lett belőle. komolyan kell venni. nem volt olyan rég mikor még én voltam 18 - ami egy elég ilyesztő érzés, tekintve ahány év van köztünk.... ez 70 fele is így lesz? :) / a következő dalt kell most hallgatni:

http://www.youtube.com/watch?v=d6ILV4hjc6U

szóval pontosan jol emlékszem mi mindenen mentem keresztül az életemben és lelkileg 18 körül. fúúú naggggyon komoly volt!! lehet, hogy (sőt) mindenkinek más (valóban) ahogyan alakul az élete. de azt azt hiszem mindenki aláírja, hogy a 18 az határozottan egy kiindulópontja rengeteg rossznak ami azóta is szorongat bennünket :) haha
lényeg a lényeg: részemről szeretném kicsit kibontogatni azokat a kapcsolataimat amiket elborítékoltam egy adott fakkba. valszeg már rég nem ott van a helyük, hanem valahol teljesen máshol. megváltoztak ők már rég, csak nem törődtem vele...
már innen kintről is megkezdtem a felfedező körutat, otthon nemsokára folytatom tovább :)
határozottan a családdal kezdem..

a zenére visszatérve, a következők szerepelnek jelenleg a listán az előző kettőn kívül (annak akit érdekel):

http://www.youtube.com/watch?v=Te7p1lQaVG0
http://www.youtube.com/watch?v=DoxUiqUpkw4
http://www.youtube.com/watch?v=L6_c7KxtbJU&feature=fvst
http://www.youtube.com/watch?v=TBJjREXXSyA
http://www.youtube.com/watch?v=biVETVmwxgg
http://www.youtube.com/watch?v=r0bS-YnLf4s
http://www.youtube.com/watch?v=X1GgicNmDPs
http://www.youtube.com/watch?v=sRXY-gqGMC4
http://www.youtube.com/watch?v=Ur5yXArB8EE
http://www.youtube.com/watch?v=UTwBNXcWl8k
http://www.youtube.com/watch?v=llAK2Z3OAwE
http://www.youtube.com/watch?v=jna2r56EXTg

igyekszem jelentkezni, dehát így töltöm a legtöbb időt. sajnálom. hahaha
nem, ez nem igaz! értelmes dolgokat IS csinálok, de erről majd később bővebben. de annyira elhanyagolom az szájber életem, hogy muszáj volt egy kicsit okoskodni.
PÁ

JAJJJ gyerekek, egy hete volt már és annál még sokkal több! rengeteg minden történt.. mondom a highlight-okat:

szombat, feb 18
hivatalosan is bebizonyosodott, hogy kreuzberg a kedvenc körzetem! aznap johannesnél iszogattunk, aztán átsétáltunk - azt hiszem kb egy ora alatt.. - az arena nevű klubba, egy gyártelep közepén. halovány lila gőzöm sincs cuno hogy találta meg a helyet tök részegen, úgy hogy még sosem volt ott. de megérkeztünk... 4KOR. itt körülbelül ilyentájt kezdődik az a buli amire érdemes elmenni - hazudok, mert még nem voltam eleget el.. de majd júniusra biztos minden úgy lesz ahogy leírom :)
arena csucs volt. nem gondoltam volna, hogy még oda tudok lenni a technoért - rég volt már az... de mégis! valahogy 8 körül jöttünk ki, a világosba, szépséges napsütésbe. megint 16 vagyok :)

vasárnap, feb 19
chloéval együtt akartuk túlélni a másnapot, úgyhogy összeverődtünk 8kor egy gyors vacsira egy közeli japán étteremben - MENNYEI! - aztán pedig egy elmaradhatatlan korsó sörre. rájöttem, hogy nem telt még itt el ugy nap mióta iskolába járok, hogy ne ittam volna legalább egy sört. gáz? szeritnem tiszta nosztalgia haha

hétfő, feb 20
ujabb kreuzberg-i túra: megtaláltam a legmenőbb metál kocsmát a városban (szerintem) íme, itt lehet képeket nézegetni:
http://www.facebook.com/Trinkteufel

chloéval söröztem egyet, mielőtt elhuztunk moziba - babylon kreuzberg - megnézni az extremely loud and incredibly close c. filmet. érdemes utána nézni, nekem tetszett. cuno azt állítja a könyv sokkal jobb (ja igen, jöttek velünk mivel olyan közel laknak), de ha egyáltalán nem hallottatok róla, olvassatok utána mert jó a sztori!

kedd, feb 21
hát sokat hallottam előző héten a többiektől a joe's bar nevű helyről, úgyhogy kötelező volt ellátogatnom. "open mic" estet tartanak minden kedden /nani: ez azt jelenti, hogy bárki bármivel felléphet ha akar, csak oda kell menni és a műsor előtt jelentkezni, hogy ez és ez vagyok és ezt meg azt csinálok légyszi rakj a listára, kösz./
aznap izobel is dzsemmelt egy keveset - saját dalokat játszott, gitározik és énekel és jaaaaj de nagyon tetszik nekem ez hippilány!!! szuper jó a hang, a stílus meg az egész. jó feeling volt.
rajta kívül még volt egy skót citerás aki a szójatejről írt 3 dalt de valami hihetetlen humorral és marha jó rímekkel. még a hangja is fantasztikus volt. sírtunk a nevetéstől.
volt két standupkomedis csaj (minden angolul ment, mondanom se' kell) meg két standupkomedis srác. halálra röhögtünk magunkat. amatőrök, de nagyon jok voltak, tényleg!

rajtuk kívül még egy francia zongorista fiu, aki szerintem hc/metál számokat ír zongorán, közben maroon5 hangon énekel és ettől az egésztől együtt olyan fura hangulata lesz az embernek hogy nem tudja hogy most leessen az álla a csodálattól vagy elkezdjen vonyítva-zokogva nevetni rajta... én valahogy a kettőt kombinálva ültem ott. többször is rámszoltak az átszellemült népek körülöttem, hogy türtőztessem magam... dehát normálisak ezek? vagy csak a magyar ilyen? :)

szerda, feb 22
hihetetlen, de bementem az iskolába 3 óra részeg alvással mögöttem. illetve termékeny nap is volt, sok újat tanultam. vajon hogy csinálom ezt?! nem értem... én határozottan egy oltári nagy nyomorék vagyok ha hasonlo helyzetről van szó. előbb nyomom ki a vekkert, mint hogy vegyek egy mély levegőt. mindegy. úgy tűnik itt kint egy egészen más dórival találkoztok majd :)
most hirtelen nem emlékszem mit csináltam aznap este - ami rém kellemetlen.... és sajnálatos. de TRU. ugyhogy ugorjunk..

csütörtök, feb 23
azért nem említem az isi utáni ebédeket, mert már nem nagyon van olyasmi. néha.. megesik.. de jelentéktelen mert mindig valami keleti vagy déli kaját eszünk ami gyorsan kész, akár sétálni is lehet vele és olcso. természetesen szívesebben költik a kajapénzüket a tinifiuk alkoholra mint kajára haha
este hugoval és izzel züllöttem kreuzbergben. ellátogattunk a metál helyre, utána egy cake nevű kis jazzy plészre, egy gaybarát cukrászdába ami este bárként üzemel (nagyon jo a hangulata!! tiszta párizs!!) aztán ők haza én pedig nagyon menni akartam (mint egy igazi 16 éves csitrti :)) úgyhogy mivel tudtam hogy gedöring van cuno-éknál, bejelentkeztem. ott volt nick, johannes, jon (egy barátjuk látogatott épp), erik és cuno. jópofa volt egészen addig amig el nem indultunk a goldengate nevű klubba és engem és eriket nem engedtek be. azt hiszem ez itt egészen általános. viszont ki sem nyitottam a számat, szóval nem tudhatta a kidobó hogy külföldi vagyok. egyszerűen csak közölte velem, ujjal mutogatva, hogy "TEE nem jöhetsz be. állj félre." na mondom ilyen nincs! hahaha
mikor megint kinyitotta az ajtót rákérdeztem, hogy ugyan mégis miért nem? már nem akartam bemenni (csak nem képzeli valaki, hogy ezek után még be akarok menni és még fizetni is akarok azért hogy valószínűleg a pultosok hasonlo hangnemben alázzanak bent is...) csak kiváncsi voltam mi a baj velem. a következő választ kaptam "ne legyél ilyen bunko hogy ilyeneket kérdezel. azt mondtam nem, akkor nem. állhatsz itt egész este, akkor sem jöhetsz be se te sem a kis barátod" fúú mondom. oké dúd. :)
erik kicsit kibukott, egészen máshogy zajlanak náluk otthon stockholmban ezek a dolgok, illetve neki soha nincs hasonlo problémája amugy sem, de mondtam neki hogy nekem sem szokott. de így jártunk mostmár hozzuk ki az estéből azt ami maradt benne :)
visszamentünk a kedvenc buzibáromba kicsit dumáltunk aztán ettünk egy falafelt a sarkon.

péntek, feb 24
nos az van, hogy ezt a napot, ádámka kijövetelét majd kicsit később írom le. most olyan szép az idő, hogy johannessel és cunoval azt dumáljuk mindeközben a facebook chaten, hogy a brunch-unkat tartsuk egy parkban. 45 perc mulva találkozunk és én még mindig a pizsiben vagyok... illetve 20 perc odaérni. tippek mennyit kések?

nemsokára folytköv!!

na az van, hogy tudom hogy fákingszákkolok, de egy réémesen hosszú és borzalmasan bizi napokon vagyok túl. fantasztikus hetem volt, rengeteg új dolgot csináltam, közelebb kerültem a gyerekekkel.
feltétlen le fogom írni mi megy itt, és nani ne aggodj, emlékezni fogok még így is :)
viszont ma jön ádámbácsi, vele leszek keddig.. szerintem szerdán rávetem magam a blogra és egy maratoni irományban elmesélem a történetet.
addig is egy reggelitállal búcsúzom - a sarki kis francia helyről. juj de fincsi :)

köszönettel kuttner zsófia doktornőnek, a következő információ került napvilágra:

"...németországban az úgy van, hogy a különböző tartományok tartják el egymást. Jogilag kötelesek a "jól kereső" tartományok fizetni a szegény tartományoknak. Olyan ez mint az adófizetők és a munkanélküliek. No, egy szó mint száz, bajorország fedezi ennek a 60%-át (durva!) és berlin kapja belőle a legtöbbet, mert az áll a legszarabbul. ....talán mert ott nagy a munkanélküliség. Ez esetleg magyarázat a lézengő apukákra.. Na meg persze az hogy németországban van paternity leave is. Megnéztem a wikipédián, kicsit durva: Germany - 12 hónap paternity leave, Hungary - 5 days - ez a fizetett. Unpaid paternity leave is van nemetben, itthon nincs"

köszönjük doktor nő! :)) (és tényleg! válaszolva a kérdésedre a végén: igen! szeretem hogy disszertációt csinálsz a 'kérdéseimből' :))

na tök rég nem írtam. pontosabban 3 napja, de az itt soknak számít.. zajlanak az események.
azzal kezdem ami a leginkább foglalkoztat most: i think i got the flu. aber kein problem, győzedelmeskedek felette, én vagyok az erőssebb - ezt mindannyian tudjuk. ő is. dobálom a gyógyszereket és igen ádám a mandarint is :)

szerdán este találkoztam egy madlene nevű leányzóval akit újfent a small world-ről szerváltam. pontosabban ő szervált engem. mindegy. lényeg, hogy találkoztunk. madlene német, lübeckben született és jelenleg bremenben tanul nemzetközi kapcsolatokat és (tárá) ARABOT. - elképesztő.. - most szakmai gyakorlatra jött ide 3 honapra egy egyiptomi, környezetvédő céghez. 24 éves, de már élt egy évet kairoban, fél évet irakban, aztán még egy felet libanonban, aztán egy évet utazgatott a távolkeleten. csinos, laza, értelmes és mindeközben nagyon visszafogott lány. vagy csak az volt első találkozásra. ilyenkor még a fene sem tudja! de a csinos-laza-értelmes már most nyilvánvaló. (jobbra egy szúvenírfotó)
egy catwalk nevű helyen voltunk ( íme: http://www.catwalk-berlin.com/ ) ami nekem kicsit túl fenszi volt, de annyit hallottam már róla (michalsky miatt. ő pedig itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Michael_Michalsky ) hogy muszáj volt megnézni. nem volt rossz, de azért 10juró/jimbeam-ért nem szívesen ülök be megint.. ehh

Soraya a Marooush-ban

csütörtökön suli után megint sushizni voltunk.. gyerekek nem tudom mi történik velem, de mióta itt vagyok kint sushi függő lettem. elképzelhető hogy azért van, mert itt mennyből készítik, olyan krémes és puha és HAMINYAMI és ugyanakkor olcso. isssssteni!
este egy arab étterembe, a marooush-ba mentünk sorayaékkal (itt nézd: http://www.marooush.de/ ) - fúú hát megkóstoltam ezt-azt, de mivel vacsiztam már előtte (nem tudtam hogy enni fogunk... nekem azt makogták, hogy vizipipázni akarnak lemenni) ezért az övékből csipegettem. na hát számomra világossá vált, hogy mennyire imádják az arabok a bárányt meg a marhát... nem igen van vega-barát csemege arrafele - ez nem azt jelenti, hogy nincs! szuperjo volt, de már akkor nem voltam 100%, ugyhogy még mikor elindultam itthonról elhatároztam, hogy maximum 10kor hazaindulok a helyről - akkor még nem tudtam, hogy 50 perc a lakástól odaérni. kemény! - na de így is lett....

11re itthon is voltam.. dideregve, berekedve.. - nani, mami: igen, lefekvés előtt még megittam egy aszpirint.

tegnap (pénteken) reggel mikor 7:50-kor csörgött a vekker - amúgy ezt már mondani akartam.. nem tudom mikor keltem utoljára rendszeresen ilyen korán. talán gimiben. eskü olyan mintha heti ötször valaki szórakozásból kínozna... - vettem egy mély levegőt és nekiálltam készülődni. nem szeretnék kihagyni egy órát sem.. annyi minden történik a nyelvsuliban egy nap alatt, hogy rémálom mikor visszamész mert már szinte nem érted miről van szó. na de.. ettől független elég ramaty állapotban voltam, úgyhogy mivel voltak tervek estére, hazaslattyogtam gyorsan lepihenni. figyelem: NÉGY órát aludtam. tuti beteg vagyok... vagy? :)
alvás után vettem egy jó nagy fürdőt - a "jó nagy" két órát takar... elég nagy szükségem volt rá... - közben megvacsiztam, skype-oltam ádámbácsival és néztem két rész sex and the cityt. (igen, megint elkezdtem. azt hiszem harmadjára. vagy negyedjére? már nem is tudom. de kívülről tudom. természetesen.. de ugye hogy nem lehet megunni??)

Erik és Johannes

9:45-kor találkoztam chloéval és hugoval (svájci, 25 éves, grafikus), mert 10-kor volt az össznépi meeting 6 megállóval odébb. mentünk át cunohoz (kűnó), egy svéd sráchoz pityókázni. résztvevők: chloé, hugo, cuno (amugy 19 éves és gőzöm nincs mit csinál amugy real life), erik (20éves, svéd, újságírást tanul), johannes (23 éves, svéd, jelenleg filmindásztri-pörszön, de nagyon szeretné megtanulni az órakészítést és saját márkát csinálni stokholmban. micsoda ötlet!), nick (a 28 éves olasz fiu, sales-es és állandóan az idegeimre megy.. sajnos nem csak az enyémre. de ezek a fiuk annyira kedvesek, hogy nick állandoan velük lóg úgy is, hogy különösen senki sem kedveli..sőt!), paolo (39 éves, olasz, a gardatónál él.. milyen jo neki! repterek tetőszerkezetét exportálja.. az mi?!), martin (20éves, svéd. róla semmi többet nem tudok. szerintem meleg. vagy csak kisgyerek még. mittudomén!), andres (20 éves, venezuelai srác, valamit magyarázott, hogy tanul.. de nem emlékszem haha) és a végére befutott iz is.
őrült jót dumáltam főleg erikkel és johannessel zenéről (eszter! éljenek a svédek!!), művészetről, tetoválásról (johannes mondta, hogy bár még nincs neki, szívesen tetováltatna, de az apja testén van minden amit szívesen látna magán is - főleg metál zenekarok albumborítói. mekkora arc lehet!) iskolákról, különböző kultúrákról, filozófiáról (erikkel volt egy fél órás maratoni eszmecserénk nietzsche tragédia születéséről.. - annus!! neked is ott kellett volna lenned!! hahaha), családról... vicces. el kellett telnie két hétnek, hogy kiderüljön, hogy johannesnek is 4 testvére van (3 fiu és egy lány) és chloénak is (ua.). ja, és mind ugyanattól az anyukától!
olyan 2 körül megindultunk egy helyre, metróval természetesen. itt éjjel is azzal kell járni! nem tudom hogy csináltuk..  egy 20perces útról van szó... de mire odaértünk majdnem 4 óra volt.. egyáltalán senki nem tudja mi történt. kész vicc! a hely előtt kígyózó sor, amiben ugyan beálltunk, de miután fél óra alatt egy métert haladtunk előre a brigád fele kitalálta, hogy keressünk egy bárt ahova még be lehet ülni dumálni. fogni kellett két taxit - ja igen..: tegnap éjjel 4kor leálltak a metrók, egészen este 6ig így lesz ez. sztrájk van....) - mert 6an voltunk. erik és johannes elvittek minket egy meleg bárba - ez a másik. a következő hangzott el maximál heteró fiu szájából: "i know a nice gay bar, would you be interested?" wow! esetleg van valakinek otthon olyan férfi nemű barátja aki szívesen megy meleg bárba barátkozni?! mert nekem nincs. szóval itt iszogattunk ( Möbel Olfe: http://www.moebel-olfe.de/ ) olyan 5-től egy órát. aztán sajnos 6-kor már zártak. nagyon szuper volt. jot dumáltunk, tündériek ezek a fiuk. nagyon jó lelkűek, intelligensek, viccesek. jó kis brigád. örülök nekik!

ma délben keltem.... dártvéder hanggal. ne akarjatok velem beszélni...

épp Ádámnak írom, hogy 'jag alskar dig' :)

Cuno teker

Chloé és Iz

Iz a metrómegállóban zenél - a felirat pedig a bárban fogalmazódott meg bennünk

Möbel Olfe

Cuno és Erik

nos be kell, hogy valljam, Poirot-t játszom a laptopon és látom, hogy milyen kis lelkesen nézegetitek a blogomat. köszönöm szépen :) és nagyon örülök!!! szörnyen jól esik!

eddig nem sok történt ma.. voltam isiben, bevásárolni, aztán megtértem haza. az úton - és már mióta itt vagyok - nem bírtam nem észrevenni a fiatal apukákat - mekkora csajozós ügy ez gyerekek! annyira édik ahogy sétálgatnak/utaznak/bevásárolnak/kávéznak a rájukkötött kis miniatűr porontyokkal.. furcsa. hirtelen azt akartam írni, "mekkora divat ez idekint! otthon vajon miért nem?!", de valójában lehet ezt mondani ilyen és hasonló dolgokra? most az a divat itt, hogy "így" babáznak a berliner csávók, vagy az, hogy egyáltalán teszik. hogy őszinte legyek, otthonról egyáltalán nem emlékszem arra, hogy fiatal pasikat láttam volna kisgyerekekkel bármilyen hétköznapi tevékenység végzése alatt. mondjuk nincs is akkora csill, mint itt.. olyan mintha ezek közül a németek közül senki sem dolgozna. egész nap éttermekben, kávézókban meg múzeumokban töltik az időt. akkor hogy is van ez?
elindított bennem egy olyan vonalat is a látvány, hogy "és vajon közben hol van a fiatal szupernő?" ugyan ezt csinálja csak egyedül? (ez hülyeség) dolgozik? na de akkor ő viseli a nacit? és akkor ilyen sok helyen van ez így? mert hogy annyi lófráló apucit látok.. - bár lehet csak nekem tűnnek fel.. huha, ez jelent valamit?! (VICC!!!) - hol van a csaj folytatás.: barátnőkkel lóg? na de napközben? és akkor ki dolgozik? és legfőképpen: mikor?? mert mondom.. ez a hely maga a mennyország (legalábbis annak tűnik), nem dolgoznak az emberek. - persze ez biztos nem így van, de mégis úgy tűnik! tudnak valamit ezek a németek.. ki kell derítenem mi a titkuk, elsajátítom és ígérem megtanítom nektek is!
lehet így többet mosolyogna a magyar és nem kéne azt olvasnunk a neten, hogy "a világ legdepressziosabb országa magyarország". ejnye..

hát... ha hallottatok már szar zenét, akkor feltétlen nézzetek rá a következő linkre..

http://www.youtube.com/watch?v=5pH8KZI2PpE&feature=related

mert akkor most rájöttök, hogy ez előtt valójában mégsem hallottatok olyat. ami szar. na jó, túlzok.. - nem szar, "csak" feltűnően és botrányosan semmilyen -, de valószínűleg ez azért van, mert most értem haza a koncertről.. amiről... - wait for it..... - az első 15 perc után ELJÖTTEM! mennyire kell hogy SZAR legyen valami, hogy eljöjjön róla az ember? na. azt hiszem nem is kezdek bele jobban kifejteni, mert még a végén infarktust kapok.
amúgy mondtam már, hogy szar volt a koncert?!

tenkgád, hogy nem nyírattam fel a hajam!! nem csak otthon, de idekint is minden másdik lány feje meg van csonkítva.. mikor még én is akartam, ádám lebeszélt, s akkor még csak az ő kedvéért adtam be a derekem, de mostmár én is azt mondom.. FUJ! - minden deviáns és természetellenes dolognak abszolút híve vagyok.. de manapság már az a deviáns ha valaki nem  úgy néz ki, vagy nem úgy viselkedik. hát normális ez?! épp ez a gond... hogy ma az a deviáns, aki normális. ha érthető mire gondolok. rémes!

ma suli után elnéztem a kiszemelt galériába, mert még mindig nem volt hajlando válaszolni dzsúlia (az igazgató) múlt szerda/csütörtök óta - nagymamámmal azt beszéltük jobb belógni, mint írni vagy telefonálni.. úgy könnyebben leráz. de a frász tudja amúgy, én egy részről nem vagyok jó a pussolásban, másrészt pedig UTÁLOK törtetni. de legyünk őszinték: muszáj megtanulnom, máskülönben lószart sem fogok elérni abból amit elterveztem magamnak... - a pulttól felfeltelefonált neki a srác, majd átnyújtotta nekem a kagylót. csupán így tudtam beszélni vele, mert nagyon elfoglalt volt épp.. úgy hallottam a hangján mintha ledöbbenne, hogy betévedtem. kicsit méghozzá negatívba is hajlott a hangjának a hangulata. de lehet, hogy benéztem, mert én is kicsit bizonytalan voltam abban amit makogtam - viszont félreértés ne essék: bűn, mennyire komolyan vettem a feladatot. színésznőnek is elmehetnék! hahaha
szóval lényeg az, hogy azt mondta akkor nem tud velem beszélni, s ugyan még nem olvasta el, de megkapta az e-mailemet és (ha jól értettem) 24 órán belül válaszol. na kiváncsi vagyok.

hazafele vettem egy csokisfánkot, játszottam egy kis drótszőrű tacsival a szomszédban levő játszótéren (...) és véletlen átgázoltam egy új német film reklámjának forgatásán a LÉPCSŐHÁZAMBAN.
itt ilyenek történnek. és otthon? :)

mai ebéd: csípős mogyorószósz, panírozott tofuval, jázminrizzsel, kevertsalival, pirított hagymával és egy kis zöldsaláta-teával ÁLÁ kórea. irígy? valaki? ;)

nos HALLO BUDAPEST! íme, újra, dóri.
rég írtam. de nem nagyon van mit.. mélyen belemerülhetnék a mindennapi filozofiai louner bréjnsztorimingomba, de nem tudom, hogy például melcsi mennyire értékelné.. (olvasod egyáltalán a blogot?! :) lényegalényeg..
szerdán gimi után iz és chloé elkisértek megnézni egy-két galériát. mondtam nekik, hogy nem kell katonásan vennei az iramot, csigavér.. sétálgassunk, nézelődjünk. viszont még a hamburger bahnhofban (a kortárs múzeum ahol még apuékkal voltunk) talált mam egy térképet amin rajta van az összes berlini galéria, na én ez alapján tájékozódtam és tájékozódom azóta is.

szóval szerdán nagyon lehangolódtam.. megnéztünk úgy 4 galériát, egy helyen, egy épületen belül, a friedrichstrasse-hoz közel nem tudom, hogy ez csak nekem furcsa-e/nekem-e furcsa/csak-e nekem furcsa, de ez valami berliner ügy, hogy galériákat liftből kilépve lehet megnézni (mondjuk) a második emeleten? a műalkotásokról pedig beszélni sem akarok.. lehet, hogy bennem fordul épp meg a világ, de hogy én képtelen vagyok már azt mondani némely kortárs hacacáréra, hogy "művészet" az ziher. otromba, ostoba és unalmas dolgok voltak kiállítva. de meglehet, csak rossz helyen jártunk.. - semmi másra nem vágytam a 4. rémbarlang után, minth hogy egyek valami édeset. (és igen, ennyire volt rossz.) úgyhogy berongyoltunk egy békerejbe teázni-kávézni-sütizni, majd onnan egészen hazáig sétáltunk. minusz 18fok volt, de sütött a nap. nem bántam, hogy lefagytak a lábujjaim mire hazaértem / bar valaki szólhatna végre ennek a balfasz vargadórinak, hogy ha óriás minuszok vannak, ne konverz cipőben menjen el otthonrol!


csütörtöki napot a német nyelv csodálatával kezdtem, majd ujabb GFK-al folytattam. na az előző napinál sokkal lustábban indultam ugyan neki, de a végére csak sikerült 3 órát sétálnom. felfedeztem, hogy tőlem 2-3 utcára hemzsegnek a mini galériák. gondoltam átsétálok, körbeszagolok mi a helyzet. tündériek voltak!! rengeteg antik butor mindenhol, sok a foto és iparműv galéria és ugy 3-4 után mindig jön egy keretes. (pár képet csináltam sétálgatás közben, ezek vannak beleékelve a szövegbe főleg! tomi.. neked csináltam. tetszik? :)) no de volt egy amelyik határozottan megragadta az elképzeléseimet, a "me collectors room berlin" // http://www.me-berlin.com/

van itt minden kéremszépen: gyerekprogramok, kávézó-étterem, könyvesbolt-dizájnerbolt és természetesen egy szép nagy és elegáns galéria. olyan mint egy művház, csak mégsem :) /épp ma van az uj kiállitásuk megnyitója.. (amire érdemes lett volna elmennem,de majd ide is elérek miért nem mentem..) gerhard richter, olbricht collection-je a tárlat. feltétlen elmegyek majd lecsekkolni!/ mivel már egy ideje sétálgattam a hidegben, gondoltam ha már ott vagyok és tetszik a környezet, dobok egy örlgréjt tejjel és nekifeszülök a berlin city guide-omnak amit addig ki sem nyitottam. előtte viszont, a frontdesk-es csajt kikérdeztem a hely kínálta szakmai gyakorlatokkal kapcsolatban. kiderül, hogy ő is az és az is, hogy egyszerre csak egy embert vesznek fel. bizony ettől még nem hagytam annyiban a dolgot, kértem névjegykártyát valakihez aki vagy manager vagy igazgato vagy valaki aki ezzel foglalkozik, így kaptam meg julia rust, igazgató elérhetőségeit. gondoltam: csodás! viszont..


ahogy ott ücsörögtem, figyeltem azt is mi történik a galériában: szerintem este lehetett valamilyen esemény, mert nagyon tüsténtkedtek, sürögtekforogtak a népek, többek közt egy nálam úgy egy tizessel idősebb nő aki ez alatt az idő alatt kétszer is elsuhant mellettem, mosolyogva. na, - mondtam magamnak - ha harmadjára is megvillatja a fogát, rákérdezek.. és mosoly és tessék: "elnézést, de nem te vagy julia az igazgató?" a válasz természetesen 'DE' volt, s mire kimondtam miért zavarom meg, már le is ült mellém. egy 20 percet elbeszélgettünk úgy általában rólam (mit tanulok, miért, hol, mióta, mi érdekel, mi nem, stb) a végén pedig felajánlotta, hogy következő héten találkozik velem és "csak találunk nekem valamit". el kellett küldenem az önéletrajzom, nyilván, s várni a válaszát, hogy lebeszéljük a rándevűt. na ennek 3 napja, azóta pedig semmi.. talán el kellett volna mennem ma este... hát erre mondom, hogy balfasz vagyok!! - mindenesetre nem adom fel ezt sem, s azt sem hogy talán máshol találok jobbat akár. úgyhogy megyek tovább nézelődni a jövőhéten!


közben elkészült ördög noémi (naomi devil) festménye amihez modellt álltam. hogy tetszik?

a pénteki napon, iskola után izzel és chloéval beültünk egy tündéri kis alter olasz étterembe (a rúzsos chloé, a bozontos iz!) rendeltünk két kör proseccot, mozzarellatálat, tejszínes ruccolás cukkínis juhtúrós tésztát és paradicsomos sajtos csilis tésztát. tutti fantastico!

a jólmegrakott pocakkal elvánszorogtunk az alexanderplatz-ra, megvenni a valentinnapi koncertjegyeinket a clap your hands say yeah-re - akkora hülyeség ez a név, hogy ajánlom, hogy jo koncert legyen! - aztán haza, merthogy kitaláltuk, hogy este ellátogatunk az iz szomszédságában levő absinth bárba. (ő most ivott először és azt hitte, haluzni fog tőle.. de édi! ja igen. iz 18, chloé 22) 8kor találkozunk a hozzá közel eső u-bán megállóban, negyed 9-re már az asztalon volt az absinth. (félre pedig a második.) közben megtámadott minket egy britt focihuligán csapat, pontosabban ugy 20 britt csávó akik (hihetetlenül meglepő módon..sem.) legénybúcsút tartani jöttek berlinbe. büdösek voltak, hangosak, nagyon rondák és egyetlen szót sem lehetett érteni abból amit beszéltek. többet értek chloé new castle-i akcentusából, mint azoknak a londoniakéból akik reggel 9től isznak. ledöbbenve vettem észre, hogy a házasodni készülő idióta volt még a legnormálisabb, de attól is kivoltunk (még jobbik módon) mert dagadt elvis-nek volt öltözve. - de jelmez ide vagy oda, GYŰLÖLÖM az ilyeneket!


onnan átmentünk egy másik bárba, abból mégegybe, onnan pedig megint egy másikba. (egy kép van erről is, itt lejjebb, iz a főszereplő és épp egy gay barban ülünk) nagy túra volt, minusz 25 fokban amiből semmit sem éreztünk - éljenek a csehek! - úgy 1 körül kikötöttünk egy szórakozóhelyen valahol a város szélén, ami állítólag valamiféle HIP dolog, ha bejut az ember - soraya mesélte, hogy több ismerőse is be akart már oda menni és sosem engedték be őket - na mi csak besétáltunk. nem tudom, hogy hogyan lehetséges, de azt hiszem csupán annyi kell, hogy ne 10 ittas amerikai tinédzserrel akarj bemenni és nyert ügyed van. a fényképezőgépemet elvették, minimálelektrot játszottak és a bártender megpróbálta belémnevelni a PLEASE szót, amit szerintem a szónoklata után mondhatom, én közelebbről ismerek mint ő. egy szó mint száz: szar buli volt. 3ra itthon voltam, viszont másnap....

úgy keltem szombaton mint már nagyon rég nem. halálos recece. egész nap feküdtem. pedig takarítást terveztem, mosást, teregetést, bevásárlást. ebből SEMMI nem valósult meg. de soraya szólt, hogy menjek vele a berlinale egyik kickoff bulijába, mert kapott két vip jegyet. na hát erre nem mondhattam nemet, hányszor van ilyet? egyszer sem. szóval ott találkoztunk 10kor, addig megpróbáltam túlélni az életemet. a bál egy brutálfenszi szállodában volt, mindenki nyakigláb kicsípve, német sztárok, kaviráfalatok, prosecco, fenék maximál kinyalva. őrület! (fénykép itt jobbra!) innen elkísértem S-t egy másik helyre ahol randija volt egy equadori fiuval, én pedig találkoztam izzel egy girlstown nevű helyen, leszbibulira. (ja igen. iz leginkább meleg.) életemben nem láttam még ennyi lányt egy helyen, kész labirintus volt a buli, de őrült jó! sajnáltuk  hogy így megtoltuk az előző estét és nem maradt energia inkább erre ami sokkal de sokkal jobbnak tűnt. de sebaj, majd legközelebb. legalább tudjuk mekkora móka ez :) - nem kell félni emberek, nálam minden "egyenes"! :) - bár így is fél 4kor feküdtem le aludni. jót beszélgettünk izzel egy sör mellett miközben próbáltunk rájönni itt berlinben ki a menő leszbi. haha

a mai nap egy jó kis brunchal indult, ugyan ugy a spreegoldban, de most S és csapata nem tudott jönni, mert két midterm-jük is van a következő héten, sokat kell tanulni. viszont elhívtam chloét és iz-t (utóbbi nem jött, mert inkább punnyadni akart. megértem, ő tegnap is jól bekarmolt!) egy szuperkis sajttálat toltam - mostanában ez a kedvencem. sajtfüggő lettem. gáz?
utána ellátogattunk először egy antik bolhapiacra (uristen de jó volt!!!) utána pedig egy 60'-70' bolhapiacra, ami sajnos épp akkor zárt mikor beléptünk.. na de majd következő alkalommal!
és igérem akkor már nem este fogok irni,mint legutóbb és most... ilyenkor már semmi energiám nincs izgalmasabban leírni a történteket.. felsorolni pedig hülyeség. kinek évezet azt olvasni?