nos be kell, hogy valljam, Poirot-t játszom a laptopon és látom, hogy milyen kis lelkesen nézegetitek a blogomat. köszönöm szépen :) és nagyon örülök!!! szörnyen jól esik!

eddig nem sok történt ma.. voltam isiben, bevásárolni, aztán megtértem haza. az úton - és már mióta itt vagyok - nem bírtam nem észrevenni a fiatal apukákat - mekkora csajozós ügy ez gyerekek! annyira édik ahogy sétálgatnak/utaznak/bevásárolnak/kávéznak a rájukkötött kis miniatűr porontyokkal.. furcsa. hirtelen azt akartam írni, "mekkora divat ez idekint! otthon vajon miért nem?!", de valójában lehet ezt mondani ilyen és hasonló dolgokra? most az a divat itt, hogy "így" babáznak a berliner csávók, vagy az, hogy egyáltalán teszik. hogy őszinte legyek, otthonról egyáltalán nem emlékszem arra, hogy fiatal pasikat láttam volna kisgyerekekkel bármilyen hétköznapi tevékenység végzése alatt. mondjuk nincs is akkora csill, mint itt.. olyan mintha ezek közül a németek közül senki sem dolgozna. egész nap éttermekben, kávézókban meg múzeumokban töltik az időt. akkor hogy is van ez?
elindított bennem egy olyan vonalat is a látvány, hogy "és vajon közben hol van a fiatal szupernő?" ugyan ezt csinálja csak egyedül? (ez hülyeség) dolgozik? na de akkor ő viseli a nacit? és akkor ilyen sok helyen van ez így? mert hogy annyi lófráló apucit látok.. - bár lehet csak nekem tűnnek fel.. huha, ez jelent valamit?! (VICC!!!) - hol van a csaj folytatás.: barátnőkkel lóg? na de napközben? és akkor ki dolgozik? és legfőképpen: mikor?? mert mondom.. ez a hely maga a mennyország (legalábbis annak tűnik), nem dolgoznak az emberek. - persze ez biztos nem így van, de mégis úgy tűnik! tudnak valamit ezek a németek.. ki kell derítenem mi a titkuk, elsajátítom és ígérem megtanítom nektek is!
lehet így többet mosolyogna a magyar és nem kéne azt olvasnunk a neten, hogy "a világ legdepressziosabb országa magyarország". ejnye..