egy pár napja új fejezetet nyitottam. (vagy montam már?) van az már legalább egy hete is.
a kisfiúk elmenetelével bezárult egy időszak, de a "törés" új dolgoknak nyitott teret, adott lehetőséget.
nekem.
.
.
.
.
.
.
.
marhára érdekelne kinek mi jutott erről az eszébe. ha van rá időd, 2-3 mondatban megírhatnád nekem e-mailben. köszi!
nos szóval. amiről valójában szó van, az az, hogy én ide kijöttem berlinbe úgy, hogy majd megváltom a világomat. ellenben közben annyi minden történt körülöttem, hogy azt a valamit amit eddig keresgéltem, azt hittem nem sikerült megtalálnom.
kicsit azért is vágytam eljönni otthonról, hogy kikerüljek a konfortszférámból - lássam objektívebben a különböző kapcsolataimat, magamat, őket.. a jövőmmel kapcsolatos aggodalmamat enyhítsem, átgondoljam mi mindenen mentem keresztül az elmúlt 10 évben. (tíz....rágyújtottam.) ez baromira közhely így leírva, de valljuk be őszintén, mindannyian keresztülmegyünkezen. van akinek el kell költöznie a szüleitől, hogy ezt megtapasztalja. van akinek vidékre kell egyetemre járnia. és van akinek egy másik országba kell költöznie. az eszköz igazából teljesen mindegy, kinek mire van lehetősége, kinek milyen vágyai vannak.. az a lényeg, hogy megéljük azt amit fontosnak tartunk megélni.
namármost én sosem vagyok egyedül. otthon is szörnyen precízen megoldom, hogy semmiféleképpen ne kelljen egy pillanatig sem a saját gondolataimmal elteázgatnom, úgyhogy úgy gyanítottam talán ez a berlini út alkalmat ad arra, hogy végre belekényszerítsem magam ebbe a helyzetbe.
szóval ez eddig több-kevesebb sikerrel működött. úgy az idő 80%ban határozottan zavartam magamat különböző impulzusokkal - mint a suli, munka, buli, a gyerekek ésatöbbi. de ennek mára lejárt az ideje. azt kell, hogy mondjam mindegyiknek.
hivatalosan is tökéletesen egyedül vagyok.
rémisztő.
ezen a vonalon maradva.. arra jutottam, mennyire nem vagyok képes magamban lenni. egyáltalán nem ismerjük egymást én és én. bár talán ez hülyeség. mégis úgy vagyok vele, még rengeteget kell tanulnom. ez a következő két hét erre lesz jó.
izgatott vagyok.
persze erre a pontra is el kellett jutnom. nem szívesen vallom be, de mióta visszajöttem budapestről - már épp egy hete - alig mozdultam ki lakásból. csak ha muszáj volt: munka, bevásárlás. "elfogyott a cigim." ésatöbbi. itthon döglök. nagyon sokat alszom. DE elkezdtem olvasni. mondtam már, hogy alapvetően utálok olvasni? na az elmúlt két hétben, mára kinyitottam a harmadik könyvet. otthonról hoztam magammal úgy ötöt - rendszeresen invesztálok olyan ponyvákba amiről úgy gondolom, hogy milyen jó lesz majd atomalteroskodni, kiülni valahova fújjon a szél vagy tűzzön a nap és csak szívni megállás nélkül a cigimet. na meg olvasni közben. mondanom sem kell ebből SOHA nem valósult meg semmi. meg mennyire idióta balfaszság már ilyen képeket magamelévetíteni. akarni nem itt kell hanem tudjuk hol. lényegalényeg: most olvasok. és nem azért mert olyan ŰBEHHHR tökös, elképesztő entelektüel dolog, hanem mert csípem. micsodacsoda! és tényleg az. nódzsók. nehéz volt ezt ugyan magamnak is bevallanom - már az előző vallomásra még kitérve -, de látjátok már ennyire nem érdekel, hogy még nektek is szívesen leírom.
volt olyan is hogy egyedül ücsörögtem a teraszomon. teáztam. ti szoktatok ilyeneket csinálni? mert ez tök jo! de én miért nem?!
szóval itt errefele mostanság ilyesmik történnek. történgetnek. GETNEK!
kezdem összekapni magamat. pöttyet az van, hogy épp lezárok valamit. mondhatni nem csak valamit, elég sok mindent. egyrészről.. nem vagyok már gyerek. sajnos nem. pedig borzasztóan szeretném fenntartania látszatot - azt hiszem többnyire sikerrel. valójában viszont itt fuldoklom a felnőttéválásban. borítbe mint a (tas mondani volt:..) "kunami". förtelem. és kénytelen vagyok keresztülmenni rajta, mert ha nem, olyan balfasz leszek mint azok a balfaszok akikről károgunk állandóan. azt pedig nem akarhatom, ugyehogynem..?
nos ez a berlinszindróma ugyan infantilisnek hat, de valójában erről szól. az utolso levegővétel még a csobbanás előtt. valószínű, hogy nem kellene ennyire drasztikusan felfognom a dolgot. de veletek nem volt hasonló? ti akik idősebbek vagytok nálam, ti! :) nálatok nem puffant ez ugyanekkorát?
végtére is.. innen hazaiszkolok. szeptembertől megkezdődik az utolso évem az isiben. aztán jövőre ilyenkor adjaazég talárban láttok majd viszont a fészbukon. és utána...? na utána jön az amiről most hadoválok. felelősséget kell vállalni. borzalom! és persze.. csomoan biztos szánakozva olvassátok ezt, vagy legalábbis ha itt lennétek épp megsimogatnátok a BUKSIMAT, hogy mennyire cuki vagyok, mert nekem úgy dobta az élet, hogy csak most kell ezzel szembesülnöm. de mindenki a maga idejében barátocskáim, nekem akkor is legalább annyira szar :)) NA! "és már megint igazat mondtam!"
emellett megtanultam nemet mondani. sokan tudjátok nekem ez mekkora teher. oké, biztos nagyon álszentnek hatok jelenleg ezzel a dumával, de valós a probléma: nem vagyok képes nemet mondani. tudjátok mennyire megkeseríti ez az életemet? namost ez szinte teljesen megszünt. hogy ez azért van, mert itt kint vagyok és azokkal akikkel ezt az elejétől kezdve gyakorlom működik.. szóval ha ez azért van mert azóta. akkor azért. de közben az otthoniakkal, veletek is gyakorlatam már - elképesztő mennyire nem tetszik nektek.. tapasztalatból mondom :)) - és úgy is működik. de szóval, hogy ez azért van mert éppen benne vagyok a slamóban, aztán hazamegyek és minden úgy lesz ahogyan volt arra nem vennék mérget, de lehetséges. ISTENKE adja, hogy tudjak nekem modani! sokat segítene rajtam. ÉJJ MEEEN!
illetve ami már valószínűsítem a könyökötökön jön ki: a barátság fogalmával való problémáimat is azt hiszem sikerült a helyére tennem. VALÓBAN létezik az a barátság amiről úgy gondoltam, hogy létezik. és sajnálom, hogy ezt mondom, de nagyon sokan vagytok akiknek erről gőze sincs. kurvára nagy most a pofám, meg szörnyen bántahatok most ezzel bizonyos lelkeket, de úgy döntöttem bizony én leírom. a dokim azt mondta - igen, a pszichologusom-, hogy tisztítok. hogy mindezek a fentiekben leírtak szellemében felnőttebben próbálom kezelni a dolgokat. valóban így van. persze mindenkinek más módszerei vannak erre. én úgy gondoltam először is őszinte leszek. de ha már magammal kigyakoroltam ezt - márpedig semmi mást nem csináltam az elmúlt hónapokban -, akkor már veletek is fogom. már elkezdtem amúgy. szerintem van aki észrevette - ezt sem szeretitek :).. de otthon ugyanígy folytatom tovább. rengeteg mindent elcsesztem az elmúlt 5-6 évben azzal, hogy nem tudok nemet mondani. sokan hozzászoktak olyan dolgokhoz tőlem, ami nem feltétlen úgy van jól. nekem. emiatt titeket nem hibáztatlak. inkább az én saram. ettől még bizony azt gondolom, tudjátok, hogy sosem vezérel rossz szándék, tehát ha megbántalak bármelyikőtöket akármivel is, nem azért teszem, mert jól ki akarok veletek baszni. ezt remélem mindenki tudja. egészen egyszerűen ha nincs tövig kinyalva a feneketek figyelemmel a részemről, akkor bizony az azért van, mert kicsit elkezdtem arra is figyelni bizonyos helyzetekben, hogy nekem mi a jo. tudom, hogy egyikőtök sem kérte, hogy ugrabugráljak, nem is azért mondom. eddig ugy gondoltam az úgy jó. de már látom, hogy nem. és ha tovább feszegetem ezt a dolgot magamban, akkor lassan szembenézhetek valamiféle fantasztikus gyomorfekéllyel. azt pedig nem akarom. érted?
fuh. bocs. tényleg vallomás lett belőle. remélem nem voltak túl izgága sorok. de jobb volt kiadni. mostmár mindenki tudja.
hugocskámmal is hasonlo dolgokon megyünk keresztül. igen azzal, aki már anyuka :) itt is szeretnék legalább egy sort szentelni neki! gratula megint anyuci! ugyi voltál! mindenki borzasztó büszke rád!!! :)
(jaj most eszembe jutott mennyire szeretném ha melcsi is olvasná ezeket a sületlenségeket amiket irok már hónapok óta... tuti nincs semmi energiája egy 16évesnek leülni a gép elé és fészbukflört helyett ilyesmiről elmélkedni. bár nem féltem. vele van az erő, nem azafajta tini mint én voltam!)
szóval ez a kibővült térlátás fantasztikus álom! remélem a valóságban is alkalmazható. remélem. remélem. kívánom!
lezárok. lezárom a régi szerelmeket. lezárom a különböző be-nem-fejezett (ellenben be-fizetett) tanfolyamok és iskolák utáni szörnyű lelkiismeretfurdalást. lezárom a régi barátságok után maradt űr és csalódottság okozta síránkozást, illetve lezárok barátságokat ebben a pillanatban is. lezárom a saját magam ostorozását olyan dolgok miatt amikkel másoknak fájdalmat okoztam, hiszen az már a múlt és bántani sosem akartam. lezártom a különböző álszent megnyilvánulásaimat és azokat is melyekben nem vagyok magamhoz őszinte mások boldoggátétele érdekében.
illetve szeretném kijelenteni, hogy ezennel a tinédzserévek lezárása jelképéül lezárok minden előtte megnyíló tequilás üveget!!! ők minden rémálmom okozói!!!
biztos vagyok benne, hogy még egy utolso körre a hazaköltözés előtt - juni 24, vasárnap - bejelentkezem. addig még van egy pár randim velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése