na az van, hogy tudom hogy fákingszákkolok, de egy réémesen hosszú és borzalmasan bizi napokon vagyok túl. fantasztikus hetem volt, rengeteg új dolgot csináltam, közelebb kerültem a gyerekekkel.
feltétlen le fogom írni mi megy itt, és nani ne aggodj, emlékezni fogok még így is :)
viszont ma jön ádámbácsi, vele leszek keddig.. szerintem szerdán rávetem magam a blogra és egy maratoni irományban elmesélem a történetet.
addig is egy reggelitállal búcsúzom - a sarki kis francia helyről. juj de fincsi :)

köszönettel kuttner zsófia doktornőnek, a következő információ került napvilágra:

"...németországban az úgy van, hogy a különböző tartományok tartják el egymást. Jogilag kötelesek a "jól kereső" tartományok fizetni a szegény tartományoknak. Olyan ez mint az adófizetők és a munkanélküliek. No, egy szó mint száz, bajorország fedezi ennek a 60%-át (durva!) és berlin kapja belőle a legtöbbet, mert az áll a legszarabbul. ....talán mert ott nagy a munkanélküliség. Ez esetleg magyarázat a lézengő apukákra.. Na meg persze az hogy németországban van paternity leave is. Megnéztem a wikipédián, kicsit durva: Germany - 12 hónap paternity leave, Hungary - 5 days - ez a fizetett. Unpaid paternity leave is van nemetben, itthon nincs"

köszönjük doktor nő! :)) (és tényleg! válaszolva a kérdésedre a végén: igen! szeretem hogy disszertációt csinálsz a 'kérdéseimből' :))

na tök rég nem írtam. pontosabban 3 napja, de az itt soknak számít.. zajlanak az események.
azzal kezdem ami a leginkább foglalkoztat most: i think i got the flu. aber kein problem, győzedelmeskedek felette, én vagyok az erőssebb - ezt mindannyian tudjuk. ő is. dobálom a gyógyszereket és igen ádám a mandarint is :)

szerdán este találkoztam egy madlene nevű leányzóval akit újfent a small world-ről szerváltam. pontosabban ő szervált engem. mindegy. lényeg, hogy találkoztunk. madlene német, lübeckben született és jelenleg bremenben tanul nemzetközi kapcsolatokat és (tárá) ARABOT. - elképesztő.. - most szakmai gyakorlatra jött ide 3 honapra egy egyiptomi, környezetvédő céghez. 24 éves, de már élt egy évet kairoban, fél évet irakban, aztán még egy felet libanonban, aztán egy évet utazgatott a távolkeleten. csinos, laza, értelmes és mindeközben nagyon visszafogott lány. vagy csak az volt első találkozásra. ilyenkor még a fene sem tudja! de a csinos-laza-értelmes már most nyilvánvaló. (jobbra egy szúvenírfotó)
egy catwalk nevű helyen voltunk ( íme: http://www.catwalk-berlin.com/ ) ami nekem kicsit túl fenszi volt, de annyit hallottam már róla (michalsky miatt. ő pedig itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Michael_Michalsky ) hogy muszáj volt megnézni. nem volt rossz, de azért 10juró/jimbeam-ért nem szívesen ülök be megint.. ehh

Soraya a Marooush-ban

csütörtökön suli után megint sushizni voltunk.. gyerekek nem tudom mi történik velem, de mióta itt vagyok kint sushi függő lettem. elképzelhető hogy azért van, mert itt mennyből készítik, olyan krémes és puha és HAMINYAMI és ugyanakkor olcso. isssssteni!
este egy arab étterembe, a marooush-ba mentünk sorayaékkal (itt nézd: http://www.marooush.de/ ) - fúú hát megkóstoltam ezt-azt, de mivel vacsiztam már előtte (nem tudtam hogy enni fogunk... nekem azt makogták, hogy vizipipázni akarnak lemenni) ezért az övékből csipegettem. na hát számomra világossá vált, hogy mennyire imádják az arabok a bárányt meg a marhát... nem igen van vega-barát csemege arrafele - ez nem azt jelenti, hogy nincs! szuperjo volt, de már akkor nem voltam 100%, ugyhogy még mikor elindultam itthonról elhatároztam, hogy maximum 10kor hazaindulok a helyről - akkor még nem tudtam, hogy 50 perc a lakástól odaérni. kemény! - na de így is lett....

11re itthon is voltam.. dideregve, berekedve.. - nani, mami: igen, lefekvés előtt még megittam egy aszpirint.

tegnap (pénteken) reggel mikor 7:50-kor csörgött a vekker - amúgy ezt már mondani akartam.. nem tudom mikor keltem utoljára rendszeresen ilyen korán. talán gimiben. eskü olyan mintha heti ötször valaki szórakozásból kínozna... - vettem egy mély levegőt és nekiálltam készülődni. nem szeretnék kihagyni egy órát sem.. annyi minden történik a nyelvsuliban egy nap alatt, hogy rémálom mikor visszamész mert már szinte nem érted miről van szó. na de.. ettől független elég ramaty állapotban voltam, úgyhogy mivel voltak tervek estére, hazaslattyogtam gyorsan lepihenni. figyelem: NÉGY órát aludtam. tuti beteg vagyok... vagy? :)
alvás után vettem egy jó nagy fürdőt - a "jó nagy" két órát takar... elég nagy szükségem volt rá... - közben megvacsiztam, skype-oltam ádámbácsival és néztem két rész sex and the cityt. (igen, megint elkezdtem. azt hiszem harmadjára. vagy negyedjére? már nem is tudom. de kívülről tudom. természetesen.. de ugye hogy nem lehet megunni??)

Erik és Johannes

9:45-kor találkoztam chloéval és hugoval (svájci, 25 éves, grafikus), mert 10-kor volt az össznépi meeting 6 megállóval odébb. mentünk át cunohoz (kűnó), egy svéd sráchoz pityókázni. résztvevők: chloé, hugo, cuno (amugy 19 éves és gőzöm nincs mit csinál amugy real life), erik (20éves, svéd, újságírást tanul), johannes (23 éves, svéd, jelenleg filmindásztri-pörszön, de nagyon szeretné megtanulni az órakészítést és saját márkát csinálni stokholmban. micsoda ötlet!), nick (a 28 éves olasz fiu, sales-es és állandóan az idegeimre megy.. sajnos nem csak az enyémre. de ezek a fiuk annyira kedvesek, hogy nick állandoan velük lóg úgy is, hogy különösen senki sem kedveli..sőt!), paolo (39 éves, olasz, a gardatónál él.. milyen jo neki! repterek tetőszerkezetét exportálja.. az mi?!), martin (20éves, svéd. róla semmi többet nem tudok. szerintem meleg. vagy csak kisgyerek még. mittudomén!), andres (20 éves, venezuelai srác, valamit magyarázott, hogy tanul.. de nem emlékszem haha) és a végére befutott iz is.
őrült jót dumáltam főleg erikkel és johannessel zenéről (eszter! éljenek a svédek!!), művészetről, tetoválásról (johannes mondta, hogy bár még nincs neki, szívesen tetováltatna, de az apja testén van minden amit szívesen látna magán is - főleg metál zenekarok albumborítói. mekkora arc lehet!) iskolákról, különböző kultúrákról, filozófiáról (erikkel volt egy fél órás maratoni eszmecserénk nietzsche tragédia születéséről.. - annus!! neked is ott kellett volna lenned!! hahaha), családról... vicces. el kellett telnie két hétnek, hogy kiderüljön, hogy johannesnek is 4 testvére van (3 fiu és egy lány) és chloénak is (ua.). ja, és mind ugyanattól az anyukától!
olyan 2 körül megindultunk egy helyre, metróval természetesen. itt éjjel is azzal kell járni! nem tudom hogy csináltuk..  egy 20perces útról van szó... de mire odaértünk majdnem 4 óra volt.. egyáltalán senki nem tudja mi történt. kész vicc! a hely előtt kígyózó sor, amiben ugyan beálltunk, de miután fél óra alatt egy métert haladtunk előre a brigád fele kitalálta, hogy keressünk egy bárt ahova még be lehet ülni dumálni. fogni kellett két taxit - ja igen..: tegnap éjjel 4kor leálltak a metrók, egészen este 6ig így lesz ez. sztrájk van....) - mert 6an voltunk. erik és johannes elvittek minket egy meleg bárba - ez a másik. a következő hangzott el maximál heteró fiu szájából: "i know a nice gay bar, would you be interested?" wow! esetleg van valakinek otthon olyan férfi nemű barátja aki szívesen megy meleg bárba barátkozni?! mert nekem nincs. szóval itt iszogattunk ( Möbel Olfe: http://www.moebel-olfe.de/ ) olyan 5-től egy órát. aztán sajnos 6-kor már zártak. nagyon szuper volt. jot dumáltunk, tündériek ezek a fiuk. nagyon jó lelkűek, intelligensek, viccesek. jó kis brigád. örülök nekik!

ma délben keltem.... dártvéder hanggal. ne akarjatok velem beszélni...

épp Ádámnak írom, hogy 'jag alskar dig' :)

Cuno teker

Chloé és Iz

Iz a metrómegállóban zenél - a felirat pedig a bárban fogalmazódott meg bennünk

Möbel Olfe

Cuno és Erik

nos be kell, hogy valljam, Poirot-t játszom a laptopon és látom, hogy milyen kis lelkesen nézegetitek a blogomat. köszönöm szépen :) és nagyon örülök!!! szörnyen jól esik!

eddig nem sok történt ma.. voltam isiben, bevásárolni, aztán megtértem haza. az úton - és már mióta itt vagyok - nem bírtam nem észrevenni a fiatal apukákat - mekkora csajozós ügy ez gyerekek! annyira édik ahogy sétálgatnak/utaznak/bevásárolnak/kávéznak a rájukkötött kis miniatűr porontyokkal.. furcsa. hirtelen azt akartam írni, "mekkora divat ez idekint! otthon vajon miért nem?!", de valójában lehet ezt mondani ilyen és hasonló dolgokra? most az a divat itt, hogy "így" babáznak a berliner csávók, vagy az, hogy egyáltalán teszik. hogy őszinte legyek, otthonról egyáltalán nem emlékszem arra, hogy fiatal pasikat láttam volna kisgyerekekkel bármilyen hétköznapi tevékenység végzése alatt. mondjuk nincs is akkora csill, mint itt.. olyan mintha ezek közül a németek közül senki sem dolgozna. egész nap éttermekben, kávézókban meg múzeumokban töltik az időt. akkor hogy is van ez?
elindított bennem egy olyan vonalat is a látvány, hogy "és vajon közben hol van a fiatal szupernő?" ugyan ezt csinálja csak egyedül? (ez hülyeség) dolgozik? na de akkor ő viseli a nacit? és akkor ilyen sok helyen van ez így? mert hogy annyi lófráló apucit látok.. - bár lehet csak nekem tűnnek fel.. huha, ez jelent valamit?! (VICC!!!) - hol van a csaj folytatás.: barátnőkkel lóg? na de napközben? és akkor ki dolgozik? és legfőképpen: mikor?? mert mondom.. ez a hely maga a mennyország (legalábbis annak tűnik), nem dolgoznak az emberek. - persze ez biztos nem így van, de mégis úgy tűnik! tudnak valamit ezek a németek.. ki kell derítenem mi a titkuk, elsajátítom és ígérem megtanítom nektek is!
lehet így többet mosolyogna a magyar és nem kéne azt olvasnunk a neten, hogy "a világ legdepressziosabb országa magyarország". ejnye..

hát... ha hallottatok már szar zenét, akkor feltétlen nézzetek rá a következő linkre..

http://www.youtube.com/watch?v=5pH8KZI2PpE&feature=related

mert akkor most rájöttök, hogy ez előtt valójában mégsem hallottatok olyat. ami szar. na jó, túlzok.. - nem szar, "csak" feltűnően és botrányosan semmilyen -, de valószínűleg ez azért van, mert most értem haza a koncertről.. amiről... - wait for it..... - az első 15 perc után ELJÖTTEM! mennyire kell hogy SZAR legyen valami, hogy eljöjjön róla az ember? na. azt hiszem nem is kezdek bele jobban kifejteni, mert még a végén infarktust kapok.
amúgy mondtam már, hogy szar volt a koncert?!

tenkgád, hogy nem nyírattam fel a hajam!! nem csak otthon, de idekint is minden másdik lány feje meg van csonkítva.. mikor még én is akartam, ádám lebeszélt, s akkor még csak az ő kedvéért adtam be a derekem, de mostmár én is azt mondom.. FUJ! - minden deviáns és természetellenes dolognak abszolút híve vagyok.. de manapság már az a deviáns ha valaki nem  úgy néz ki, vagy nem úgy viselkedik. hát normális ez?! épp ez a gond... hogy ma az a deviáns, aki normális. ha érthető mire gondolok. rémes!

ma suli után elnéztem a kiszemelt galériába, mert még mindig nem volt hajlando válaszolni dzsúlia (az igazgató) múlt szerda/csütörtök óta - nagymamámmal azt beszéltük jobb belógni, mint írni vagy telefonálni.. úgy könnyebben leráz. de a frász tudja amúgy, én egy részről nem vagyok jó a pussolásban, másrészt pedig UTÁLOK törtetni. de legyünk őszinték: muszáj megtanulnom, máskülönben lószart sem fogok elérni abból amit elterveztem magamnak... - a pulttól felfeltelefonált neki a srác, majd átnyújtotta nekem a kagylót. csupán így tudtam beszélni vele, mert nagyon elfoglalt volt épp.. úgy hallottam a hangján mintha ledöbbenne, hogy betévedtem. kicsit méghozzá negatívba is hajlott a hangjának a hangulata. de lehet, hogy benéztem, mert én is kicsit bizonytalan voltam abban amit makogtam - viszont félreértés ne essék: bűn, mennyire komolyan vettem a feladatot. színésznőnek is elmehetnék! hahaha
szóval lényeg az, hogy azt mondta akkor nem tud velem beszélni, s ugyan még nem olvasta el, de megkapta az e-mailemet és (ha jól értettem) 24 órán belül válaszol. na kiváncsi vagyok.

hazafele vettem egy csokisfánkot, játszottam egy kis drótszőrű tacsival a szomszédban levő játszótéren (...) és véletlen átgázoltam egy új német film reklámjának forgatásán a LÉPCSŐHÁZAMBAN.
itt ilyenek történnek. és otthon? :)

mai ebéd: csípős mogyorószósz, panírozott tofuval, jázminrizzsel, kevertsalival, pirított hagymával és egy kis zöldsaláta-teával ÁLÁ kórea. irígy? valaki? ;)

nos HALLO BUDAPEST! íme, újra, dóri.
rég írtam. de nem nagyon van mit.. mélyen belemerülhetnék a mindennapi filozofiai louner bréjnsztorimingomba, de nem tudom, hogy például melcsi mennyire értékelné.. (olvasod egyáltalán a blogot?! :) lényegalényeg..
szerdán gimi után iz és chloé elkisértek megnézni egy-két galériát. mondtam nekik, hogy nem kell katonásan vennei az iramot, csigavér.. sétálgassunk, nézelődjünk. viszont még a hamburger bahnhofban (a kortárs múzeum ahol még apuékkal voltunk) talált mam egy térképet amin rajta van az összes berlini galéria, na én ez alapján tájékozódtam és tájékozódom azóta is.

szóval szerdán nagyon lehangolódtam.. megnéztünk úgy 4 galériát, egy helyen, egy épületen belül, a friedrichstrasse-hoz közel nem tudom, hogy ez csak nekem furcsa-e/nekem-e furcsa/csak-e nekem furcsa, de ez valami berliner ügy, hogy galériákat liftből kilépve lehet megnézni (mondjuk) a második emeleten? a műalkotásokról pedig beszélni sem akarok.. lehet, hogy bennem fordul épp meg a világ, de hogy én képtelen vagyok már azt mondani némely kortárs hacacáréra, hogy "művészet" az ziher. otromba, ostoba és unalmas dolgok voltak kiállítva. de meglehet, csak rossz helyen jártunk.. - semmi másra nem vágytam a 4. rémbarlang után, minth hogy egyek valami édeset. (és igen, ennyire volt rossz.) úgyhogy berongyoltunk egy békerejbe teázni-kávézni-sütizni, majd onnan egészen hazáig sétáltunk. minusz 18fok volt, de sütött a nap. nem bántam, hogy lefagytak a lábujjaim mire hazaértem / bar valaki szólhatna végre ennek a balfasz vargadórinak, hogy ha óriás minuszok vannak, ne konverz cipőben menjen el otthonrol!


csütörtöki napot a német nyelv csodálatával kezdtem, majd ujabb GFK-al folytattam. na az előző napinál sokkal lustábban indultam ugyan neki, de a végére csak sikerült 3 órát sétálnom. felfedeztem, hogy tőlem 2-3 utcára hemzsegnek a mini galériák. gondoltam átsétálok, körbeszagolok mi a helyzet. tündériek voltak!! rengeteg antik butor mindenhol, sok a foto és iparműv galéria és ugy 3-4 után mindig jön egy keretes. (pár képet csináltam sétálgatás közben, ezek vannak beleékelve a szövegbe főleg! tomi.. neked csináltam. tetszik? :)) no de volt egy amelyik határozottan megragadta az elképzeléseimet, a "me collectors room berlin" // http://www.me-berlin.com/

van itt minden kéremszépen: gyerekprogramok, kávézó-étterem, könyvesbolt-dizájnerbolt és természetesen egy szép nagy és elegáns galéria. olyan mint egy művház, csak mégsem :) /épp ma van az uj kiállitásuk megnyitója.. (amire érdemes lett volna elmennem,de majd ide is elérek miért nem mentem..) gerhard richter, olbricht collection-je a tárlat. feltétlen elmegyek majd lecsekkolni!/ mivel már egy ideje sétálgattam a hidegben, gondoltam ha már ott vagyok és tetszik a környezet, dobok egy örlgréjt tejjel és nekifeszülök a berlin city guide-omnak amit addig ki sem nyitottam. előtte viszont, a frontdesk-es csajt kikérdeztem a hely kínálta szakmai gyakorlatokkal kapcsolatban. kiderül, hogy ő is az és az is, hogy egyszerre csak egy embert vesznek fel. bizony ettől még nem hagytam annyiban a dolgot, kértem névjegykártyát valakihez aki vagy manager vagy igazgato vagy valaki aki ezzel foglalkozik, így kaptam meg julia rust, igazgató elérhetőségeit. gondoltam: csodás! viszont..


ahogy ott ücsörögtem, figyeltem azt is mi történik a galériában: szerintem este lehetett valamilyen esemény, mert nagyon tüsténtkedtek, sürögtekforogtak a népek, többek közt egy nálam úgy egy tizessel idősebb nő aki ez alatt az idő alatt kétszer is elsuhant mellettem, mosolyogva. na, - mondtam magamnak - ha harmadjára is megvillatja a fogát, rákérdezek.. és mosoly és tessék: "elnézést, de nem te vagy julia az igazgató?" a válasz természetesen 'DE' volt, s mire kimondtam miért zavarom meg, már le is ült mellém. egy 20 percet elbeszélgettünk úgy általában rólam (mit tanulok, miért, hol, mióta, mi érdekel, mi nem, stb) a végén pedig felajánlotta, hogy következő héten találkozik velem és "csak találunk nekem valamit". el kellett küldenem az önéletrajzom, nyilván, s várni a válaszát, hogy lebeszéljük a rándevűt. na ennek 3 napja, azóta pedig semmi.. talán el kellett volna mennem ma este... hát erre mondom, hogy balfasz vagyok!! - mindenesetre nem adom fel ezt sem, s azt sem hogy talán máshol találok jobbat akár. úgyhogy megyek tovább nézelődni a jövőhéten!


közben elkészült ördög noémi (naomi devil) festménye amihez modellt álltam. hogy tetszik?

a pénteki napon, iskola után izzel és chloéval beültünk egy tündéri kis alter olasz étterembe (a rúzsos chloé, a bozontos iz!) rendeltünk két kör proseccot, mozzarellatálat, tejszínes ruccolás cukkínis juhtúrós tésztát és paradicsomos sajtos csilis tésztát. tutti fantastico!

a jólmegrakott pocakkal elvánszorogtunk az alexanderplatz-ra, megvenni a valentinnapi koncertjegyeinket a clap your hands say yeah-re - akkora hülyeség ez a név, hogy ajánlom, hogy jo koncert legyen! - aztán haza, merthogy kitaláltuk, hogy este ellátogatunk az iz szomszédságában levő absinth bárba. (ő most ivott először és azt hitte, haluzni fog tőle.. de édi! ja igen. iz 18, chloé 22) 8kor találkozunk a hozzá közel eső u-bán megállóban, negyed 9-re már az asztalon volt az absinth. (félre pedig a második.) közben megtámadott minket egy britt focihuligán csapat, pontosabban ugy 20 britt csávó akik (hihetetlenül meglepő módon..sem.) legénybúcsút tartani jöttek berlinbe. büdösek voltak, hangosak, nagyon rondák és egyetlen szót sem lehetett érteni abból amit beszéltek. többet értek chloé new castle-i akcentusából, mint azoknak a londoniakéból akik reggel 9től isznak. ledöbbenve vettem észre, hogy a házasodni készülő idióta volt még a legnormálisabb, de attól is kivoltunk (még jobbik módon) mert dagadt elvis-nek volt öltözve. - de jelmez ide vagy oda, GYŰLÖLÖM az ilyeneket!


onnan átmentünk egy másik bárba, abból mégegybe, onnan pedig megint egy másikba. (egy kép van erről is, itt lejjebb, iz a főszereplő és épp egy gay barban ülünk) nagy túra volt, minusz 25 fokban amiből semmit sem éreztünk - éljenek a csehek! - úgy 1 körül kikötöttünk egy szórakozóhelyen valahol a város szélén, ami állítólag valamiféle HIP dolog, ha bejut az ember - soraya mesélte, hogy több ismerőse is be akart már oda menni és sosem engedték be őket - na mi csak besétáltunk. nem tudom, hogy hogyan lehetséges, de azt hiszem csupán annyi kell, hogy ne 10 ittas amerikai tinédzserrel akarj bemenni és nyert ügyed van. a fényképezőgépemet elvették, minimálelektrot játszottak és a bártender megpróbálta belémnevelni a PLEASE szót, amit szerintem a szónoklata után mondhatom, én közelebbről ismerek mint ő. egy szó mint száz: szar buli volt. 3ra itthon voltam, viszont másnap....

úgy keltem szombaton mint már nagyon rég nem. halálos recece. egész nap feküdtem. pedig takarítást terveztem, mosást, teregetést, bevásárlást. ebből SEMMI nem valósult meg. de soraya szólt, hogy menjek vele a berlinale egyik kickoff bulijába, mert kapott két vip jegyet. na hát erre nem mondhattam nemet, hányszor van ilyet? egyszer sem. szóval ott találkoztunk 10kor, addig megpróbáltam túlélni az életemet. a bál egy brutálfenszi szállodában volt, mindenki nyakigláb kicsípve, német sztárok, kaviráfalatok, prosecco, fenék maximál kinyalva. őrület! (fénykép itt jobbra!) innen elkísértem S-t egy másik helyre ahol randija volt egy equadori fiuval, én pedig találkoztam izzel egy girlstown nevű helyen, leszbibulira. (ja igen. iz leginkább meleg.) életemben nem láttam még ennyi lányt egy helyen, kész labirintus volt a buli, de őrült jó! sajnáltuk  hogy így megtoltuk az előző estét és nem maradt energia inkább erre ami sokkal de sokkal jobbnak tűnt. de sebaj, majd legközelebb. legalább tudjuk mekkora móka ez :) - nem kell félni emberek, nálam minden "egyenes"! :) - bár így is fél 4kor feküdtem le aludni. jót beszélgettünk izzel egy sör mellett miközben próbáltunk rájönni itt berlinben ki a menő leszbi. haha

a mai nap egy jó kis brunchal indult, ugyan ugy a spreegoldban, de most S és csapata nem tudott jönni, mert két midterm-jük is van a következő héten, sokat kell tanulni. viszont elhívtam chloét és iz-t (utóbbi nem jött, mert inkább punnyadni akart. megértem, ő tegnap is jól bekarmolt!) egy szuperkis sajttálat toltam - mostanában ez a kedvencem. sajtfüggő lettem. gáz?
utána ellátogattunk először egy antik bolhapiacra (uristen de jó volt!!!) utána pedig egy 60'-70' bolhapiacra, ami sajnos épp akkor zárt mikor beléptünk.. na de majd következő alkalommal!
és igérem akkor már nem este fogok irni,mint legutóbb és most... ilyenkor már semmi energiám nincs izgalmasabban leírni a történteket.. felsorolni pedig hülyeség. kinek évezet azt olvasni?

és újra és újra és újra itt vagyok!
nos a csütörtök estémnél hagytuk abba a beszélgetést..

a hétvégémet pihenésnek szenteltem - tudjátok, mivel rengeteget dolgozom, úgy gondolom, megérdemeltem... (aki nem érezné annak jelzés képpen: szeretem az iróniát!) - főleg a csütörtök esti maratoni tekilaivás után ("soha többet.." - persze!)
főleg olvasgattam, tovább szörföltem a neten galériák után, naplót írtam, aludtam, ettem (utóbbi kettő volt a legjobb, áj szver!) és gondoltam a végére hagyom a legfontosabb részt..: gossip girlt néztem. (wikipedián: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gossip_Girl) azt hiszem kezd elfajulni a vírusos betegségem a sorozattal kapcsolatban.. valóban a családommá nőtték ki magukat. néha elérzékenyülve bőgöm el magam részeken, aztán a következőkön hangosan nevetek egymagam, végül pedig táncolok a soundTRK-re. normális ez? valóban NEM. szerencsére még észnél vagyok és pontosan jól tudom, hogy ez még annál is égőbb, mintha csak simán az lenne. szóval az, hogy ezt egyáltalán megemlítem is egy merő cikinessz. de az van.. hogy én imádom. gúny meg kifigurázás ide vagy oda. I MÁ DOM. ámen!

vasárnap résztvettem soraya meghívásával egy űberjó (mostanában azon gondolkoztam, hogy ennek egyáltalán van értelme? "űber jó"?! most komolyan.. valaki mondja meg..) BRUNCH-on. penkéket ettem, dzsungelszerű gyümölcstállal és olyan juharsziruppal amit a déryné hatttározottan megirigyelne. (zsofetta!!) vajon miért nincs ilyen otthon csak smaragdban mérve? értelmetlen. mindegy.
egy órácska volt csupán a három középamerikai sráccal, de nagyon intenzíven telt. tudtátok, hogy pl..: venezuelában egy éven kersztül olcsobb tankolni, mint venni egy kocsit magadnak? vagy, hogy panama "földszintje" valójábam vízszint, s cölöpökön az "első emeleten" nyugszanak a házak? kicsit ahogy mesélt róla miguel yona friedman ötleteire emlékeztetett :) (yona friedmanról a ludwig muzeum oldalán: http://www.ludwigmuseum.hu/site.php?inc=kiallitas&kiallitasId=763&menuId=43 )
a vasárnapot rendrakással, takarítással töltöttem - bizony, ilyet is csinálok idekint. kész kikapcsolodás én állítom! ja és nem kell hüledezni, tisztában vagyok vele, hogy ez szintén még mindig ciki, hogy nem gyakorlom rendszeresen. dehát őszintén lányok: nőnek érzitek magatokat amikor pl a wc-t tisztitjátok?! hát mondom én, hogy nincs ez így rendjén!!

tegnap (hétfőn) volt az első nap az ISIBEN :) 10-11:30ig és 12-1:30-ig volt két német órám. egy nyelven tartják az órákat (na vajon melyik az? ...) ami már így a második nap elteltével úgy érzem nagyon jó dolog! a csoportom fántásztis. tagjaink: chloé AUS anglia, isobell AUS kanada, nick AUS olaszország, hugo AUS svájc, axel AUS franciao., madelen AUS svédo., van egy vietnámi és egy koreai csaj akiknek szerintem egyikőtök sem várja el tőlem, hogy nem hogy emlékezzek a nevükre de hogy le is tudjam írni... ja! és van még egy svéd fiu meg két brazil (az egyik a másik apukája. SZUPERCUKI! ki csinál ilyet?! elképesztő! nem beszélnek angolul viszont állandóan mosolyognak!)
a nyelvórák nagyon érdekesek nekem.. szuper úgy tanulni valamit, hogy én választottam és nem külső kényszerre kell csinálnom. a jövőre nézve: ha valami nem tetszik rajtam és azt szeretnéd, hogy megváltoztassam, szerintem hátulról jövősen próbáld meg megoldani... mindenképp annak az ellentétére fog fájni a fogam mint amit mondasz. még mindig 16 vagyok és úgy tervezem így is maradok. ájnsuldigung!

este volt egyfajta találkozó a LOUNGE-ban 7től. ilyen ismerkedős biszbasz. természetesen semmiféle keretet nem szerveztek a hepöningnek, csak meghírdették és kész. még itt is én vagyok a szervezkedő mócsing.. délután mikor végeztünk a suliban mindenkinek szóltam, hogy jöjjön este kicsit sörözni.. ennek az lett a vége, hogy igen, eljött mindenki. negyed 10 körül átsétáltunk egy másik bárba. ott ücsörögtünk 1ig. én onnan hazasétáltam (amúgy éjjel minusz 21 fok volt itt).. olyan 15-20 perc lehetett az út. és én voltam az ELSŐ aki eljött. egy olyan történt még 1 és 2 között mikor hazaértem, hogy mivel elfelejtettem délután megcsinálni a HÁZIFELADATOMAT, ezért akkor, félrészegen csináltam meg. volt már ilyen?! megmondom: nem. elég vicces.
másnap (ma) felkeltem reggel... mivel a szüleim is olvassák ezt, ezért nem részletezem mikor és hogyan mentem iskolába.. de mikor beértem azt hittem én leszek az akin mindenki röhög majd, hogy elsőnek ment haza és mégis.. akkor.. és úgy érkezek meg. és láss csodát: a 10ből 4en ültek a teremben és a tanár a következő mondattal fogadott: " óó megjött még egy másnapos! te miből mennyit ittál tegnap?" és mindenki nevet. szóval itt ilyen jóféle laza emberek vannak.. örvendezem!! persze mindenki beszálingózott chloé kivételével. (miatta kicsit aggódom is, de remélem holnap jön és megnyugszom :) róla jut eszembe. valami eszméletlen vicces lány. úgy néz ki, mintha egy vintidzs boltban/kávézóban/stb dolgozna, vagy ő maga lenne a vintidzs. sötétvörös szögegyenes haj, szögletes frufruval, hófehér britt bőr, fekete szemek, tűzpiros rúzs a hatalmas ajkakon és fullfekete minden gönce de valami hihhetetlen csinos! baromira 'missz', viszont amint megivott egy korsó sört nekiállt mosolyogni és megeredt a nyelve is. kedvenc poénom tegnapról: "zuhany?! fuj! a zuhanyt a katonáknak találták ki!" ez így önmagában is halálvicces, de ahogy forgatja hozzá a szemét és látod ahogy hadonászik közben a cigijével meg a britt akcentus. hát hagyadt vágódtunk mindannyian körülötte a röhögéstől. a kanadai csaj is nagyon jófej. egészen más mint bárki, nagy hippi vagy minek nevezzem. de jól kijövünk. suli után kicsit sétálunk együtt, aztán kerestünk helyet ebédhez. marha jo, mert zömében vega a csapat, szóval van kivel felfedezni az éttermeket. (és már két nap alatt csomo mindent mondtak amiről még sosem hallottam.. na majd jol kipróbálom!) találtunk egy kis japán kajáldát.. gyerekek! rég ettem ilyen mennyei szusilakomát! őrület volt! (fent van róla kép. a másik kép amugy egy templom úton a suli felé a lakástól. ja! a suli amugy 10-15 perc séta tőlem.. prittikúl - valamiért most nem tudtam a cikk végére tenni a képeket csak az elejére. valaki tud erre magyarázattal szolgálni?!)
aztán mivel rámjött a másnap, hazajöttem.. egyszerűen képtelen voltam mászkálni.
örülök, mert a csajoknak hasonlo érdeklődési körük van mint nekem, így holnap eljönnek velem galéria-felfedező-körútra (GFK). éljen!! valójában alig várom.. (itt egy izgatott smiley.. jaj de unalmas vagyok ma!!! igazából csak nagyon álmos vagyok. lassan le kéne feküdnöm. már elmúlt ÉJFÉL!! hahaha) illetve ebben a hónapban két koncertre is megyünk. a the war on drugs-ra és a clap your hands say yeah-re. egyikről sem hallottam még sosem, de azt állítják jó. na most a JÓ az igen relatív.. de nem vagyok hajlandó belehallgatni youtube-on még a koncert előtt.. az elvenné az első hatás élményét és teljesen máshogyan jönne át az egész. így meg... fogom élményhez, illatokhoz, ízekhez és érzésekhez kötni. egy egész csomag! hasonlo jellegű zenéket szerintem így ínycsiklandozo megismeri!

no én most nyugovora térek. bocs ha ez a mai szárazra, túl unalmasra sikeredett, de mostmár képtelen voltam tovább húzni. sok az info. le kellett irni. feltétlen.
puszipá!

hát sajnos ma kezdeném azzal, hogy kiöntöm a szívem.
az elmúlt napokban egyedül vagyok a gondolataimmal. beszélgetni sincs alkalmam sokat. de ez nem gond, sőt. barátkozunk. én és én.
viszont ez marha sok új gondolattal kecsegtet, helyzetek újragondolásával, új szemszögekből megközelítve. szuper dolog egyedül lenni magaddal. eddig nem nagyon engedtem meg hasonlo szituációba keveredni, de most kifejezetten jól esik. valami most vagy soha érzésem van. nem leszek már fiatalabb :))
mindenesetre egy valami nagyon foglalkoztat. a csalódás érzése, tudata és az egész ahogyan megélem. részletekbe nem megyek bele és azt sem adom ki kiről van szó.. de azért csak elmagyarázom picit mi történik.
az elmúlt években nagyon és még annál is jobban szigorúbb lettem a barátaimmal kapcsolatban. nem mintha vén lennék, de már abban a korban érzem magam amikor az ember nem képes úgy barátkozni mint tini korában. illetve ott vannak azok a barátok akiket már általános iskolában vagy egyetem elején ismertem meg (sziasztok, imádlak titeket! :), mellettük nem éget, hogy más társaság után nézzek. - ó, és vannak azok a barátok akikhez úgy is vissza lehet térni, hogy hónapok akár évek óta nem láttátok egymást. ilyen nekem a Mucc. mióta is tervezzük, hogy találkozunk? 1-2 éve? haha mostmár gyere és látogass meg akkor! :)
viszont ha a felnőttéválás (egybe?) útján beleakadok valakibe akinek adhatok valamit és talán ő is nekem, annak képtelen vagyok nemet mondani. de az a jó benne, hogy nem is kell!
ámdebár.. mi van akkor, ha valaki ezt kihasználja? mi van ha vak vagyok és nem veszem észre, hogy felhasználnak valamire? ha túl naív vagyok? nem ért elég csalódás életemben már ahhoz, hogy kellő szkepticizmussal álljak hozzá egy új emberhez? úgy fest nem...
az utóbbi időben megnyitottam valaki előtt az életemet. egy ideig jól működött.. furcsa, hogy pont addig amíg szüksége volt rám. mióta ez a szükség helyzet már nincs, róla sem hallok. sőt, azóta nem is láttam. ennek már pontosan fél éve. ó ácsi. de láttam. egyszer egy este úgy 5 percre. azóta beszéltünk néha, cseten. semmi telefon, semmi komolyabb érintkezés. mindig csak tervek, hogy majd találkozunk. de természetesen semmi. érdekes... van ilyen?! létezik, hogy valaki fél éven keresztül ne érjen rá egy órára?! én a következőre jutottam: BULL_SHIT!
adni fantasztikus dolog. az egyik kedvenc hobbim. cserébe viszont dideregve várom - várom és nem ELvárom. nagy különbség! Vagy talán el is várom?! hm... oké. ezt még át kell gondolnom... - hogy az is adjon valamit akinek adtam. természetesen legkevésbé ékszerre vágyom ilyenkor... - kis HINT. arról ki lehet a gonosztevő aki összetörte a szívecskémet. (semmi könny!)
szóval ma kizártam valakit az életemből. megint. volt már hasonló.. de ez most valamiért más. lehet azért mert itt vagyok kint, egyedül. egyedül a gondolataimmal és az őszinte tiszta érzéseimmel. (könnyű minden mint a levegő, gyakorlatilag undorító milyen hófehér szárnyaim nőttek idekint - és még csak két napja vagyok egyedül.. ) és őszintén úgy látom, hogy jól döntöttem. van olyan emberre szükségem aki őszintétnel hozzám? NICHT. van olyan emberre szükségem aki 30 éves nő létére képtelen egy kapcsolatot ápolni és még kifogásokat is keres miért nem teszi? NICHT. van olyan emberre szükségem aki lehordja a görli parádémat és még csak nem is mondja a szemembe??? EMPÖREND! NICHT!! (amúgy épp halálra röhögöm magam ezen a förtelmes német nyelven... de legyen!) gyerekek. annyit mondhatok: imádom ha valaki őszinte. nem kell, hogy feltétlen tetszen az amit mondasz, sőt, van amikor kifejezetten az esik jól ha valaki jól elküld a picsába azért mert valami rossz fát tettem a tűzre. dehát ez a dolgok rendje nem? így működik egy barátság. ezzel a lánnyal nekem ilyenem sosem volt. és úgy látom mostmár, hogy így le is írtam, hogy talán a legnagyobb ludas ebben a balhéban én voltam. először is mert bizalmat szavaztam - bár ez szerintem egy csodálatos emberi dolog - másodsorban pedig mert ilyen sokáig húztam, hogy egy blogban untatom a népet erről a tyúkviadalról ahelyett, hogy valamiféle írásos tárlatvezetést tartanék berlin kortársépítészetéről. szóval ennyi :)

tegnap amúgy 6 órát sétáltam. magassarkúban.. - elment az eszem?????? FÁÁJ!
elmentem először is a GLS-be (german language schhol), hogy kikérdezzek mindent és jelentkezzek tanfolyamra. jelentem: hétfőn 10től német nyelvtanfolyamra járok heti 5x 4 órában 1 teljesn hónapon át.. és ha bejön a suli, nyomázom egészen júni végéig! na hogy tetszik? :)
a suli amúgy vándörful, olyan mint valami egyetemi kampusz. 6 baromi nagy épülete van, kolesszal, minden jóval. étterme is van. a környéken rockboltok, romkocsmák, icipicikávézók és igényes turik. dóriparadicsom!
utána bevetettem magam a városba. egyszerűen kötelező volt megnézem a pénteken nyílt urban outfitters-t. - ha lány vagy és azt mondod "dehhhogy kötelező" mostantól hazugnak nevezlek és a szemem elé se kerülj többet!! :) - ez a bolt maga a mennyország én állítom.
ITT (encsi látod?! haha) tudjátok megnézni ha esetleg érdekel. ugyanis ezek nem viccelnek. még vivienne westwoodot is tartanak:

http://some-kind-of-style.blogspot.com/2012/01/urban-outfitters-opening-first-store-in.html

amúgy aki azt mondja, hogy a lányok biztonságban vannak berlinben, annak elmentek otthonról.

nincs veszélyesebb, mint egy olyan hely, ahol úton útfélen CIPŐ boltok vannak TÁSKÁKKAL és óriási "SALE" feliratokkal a kirakatukban. "ez noooormális?! hát megmondom nektek: NEM! és megint igazam van! KETTŐ!"
(hogy értse mindenki a poént: a következő linket nézzétek meg, ha eddig nem volt világos)

http://www.youtube.com/watch?v=uqh_kWyj_iM

szóval az úgy volt.. végül vettem ezt azt. sokkal kevesebbet mint amennyit akartam. de így is túl lőttem a limitemen amit kitűztem magamnak. most súlyos megszorításokkal kell számolnom a saját magam lelki üdvének érdekében. legalább 2-3 napig ki kell bírnom vásárlás nélkül :) haha VICC! muszáj tovább... basszus itt euórban mérik a felesleges arany bizsut!

amúgy bekk tú dö fjúcsör, van az az ismerkedés is amire előre felkészül az ember, nem véletlen találkozik valakivel. viszont az már határozottan biztos, hogy egészen véletlen alakul úgy az élet, hogy egy időben van két ember a föld egész más két pontjáról egy várósban. és így találkoznak..
én kipécéztem magamnak valakit az interneten és összehoztam vele egy találkát tegnap este. mondanom sem kell srácok, mikor zendít rá a hóvihar? természetesen akkor mikor magassarkuban és csiniminiben tipegek az utcán. KRÉZI! - természetesen nem én, hanem az időjárás.
szóval van ez a lány. soraya-nak hívják, pontosabban Soraya Del Rocío Bergés-nek. kérlek ő egy dominikai 'hercegnő' - én hívom csak így, mivel mesélte, hogy arrafele náluk a szigeten a lakásság 90%-a napi 1 dollárból él, ő pedig a maradék 10-be tartozik és napi 300 dollárt költ guccsi övekre. pontosabban ennyiből csak egy öv jön ki, de a vicc kedvéért a többesszám. mesélte, hogy borzalom a közbiztonság, ezért mindenki aki a felső 10%-ba tartozik kénytelen bádigárddal és golyoálló limuzinnal (ami sofőrrel jár ugye) menni mindnehova. tehát innen a princesszezés. remélem valamellyest érthető... PF
eltekintve attól, hogy milyen környezetből jött, egy abszolút tündéri csaj, egyelőre nekem úgy tűnik (a többiből amit mesélt) normális értékrenddel. - valljuk be őszintén: hasonlóan el vagyok kényeztetve én is. lehet hogy nem kell limo meg golyoállómellény meg lótúró, de gyakorlatilag befejeztük egymás mondataid mikor első csekkbefizetésről (19 évesen) vagy első mosásról (20évesen) volt szó. sírtunk a röhögéstől.. ez van. biztos van ennél is lejjebb :))

egy 'cookies cage' nevű helyre vitt a lány. mivel ő már majdnem egy hónapja itt van, tud ezt-azt arról which is the place to be! fél 11-kor találkozunk - gőzöm nincs mikor volt hasonlo utoljára.. - a helyen. nagyon kis pici, eldugott, exkluzív ügyről van szó, ahova csak azért, hogy a levegőt szívhasd 8 euró a belépődíj, hogy utána még további rémálomnyi összegeket szúrj a bártender kezébe a fogyasztásodért. de mindent ki kell próbálni alapon jó muri volt.
fél 1-kor nekimentünk a városnak. alexanderplatz-ra csaholtunk metróval - az első berlini metró-élményem. kényelmes! - ahol egy buro nevű szórakozóhelyen találkoztunk soraya barátaival. (ja igen: a csaj építészetet tanul bostonban!) mint kiderült, a komplett egyetemi csoportját hozta át az iskolája berlinbe egy szemeszterre. úgyhogy ezen a helyen (ahova amúgy további 10 euro volt a belépő) találkozunk még úgy 20 emberrel, köztük soraya legjobb barátaival carolina-val aki venezuelai és miguel-lel aki panamai - a többiek amugy mind amerikaiak és mivel még nem multak el 21 évesek meg vannak zakkanva, hogy ihatnak. totál kiütik magukat. amugy ittam egy tequilát (természetesen velük.) mondták hogy 5 euró. azt hittem kigáncsolom magam, csak hogy másra figyeljek.. de mikor a kezembe nyomták a felest, "megnyugodtam". konkrétan kaptam másfél DECI tequilát és egy azaz EGY gerezd citromot. nem viccelek... ezek a kislányok meg kisfiuk EGYBE húzták le. én egy sima kis hagyományos felessel is két részletben küzdök meg (tudom. nyomorék vagyok. szégyent hozok a magyar fiatalokra. stb. MISZKÚZI! :) szóval gondolhatjátok mit műveltem ezzel... de megittam. ugyan kitüntetést nem kaptam érte, de megittam. YAY! haha
amúgy marha vicces volt, ez a hely egy bevásárlóközpont tetején van - igen melcsi, akár a te helyed is lehetne. sőt, szerintem ez A te helyed... én nem tudom mikor voltam utoljára hasonlo helyen vagy akár a közelében.. jákk. az emberek, a pacsuli, a zene... egyszerűen csak JÁKK!
ha nem fekete, sárga vagy félvér volt valaki akkor gyakorlatilag egy emberből is klónozhatták volna a fiúkat annyira egy sémára voltak belőve a bulira. a lányok (szegények) mivel ez valamiféle exkluzív szórakozóhely fiataloknak (fiatalok: 16-30) mind úgy voltak felöltözve, mintha a címlapra készülnének. csak éppen látszik rajtuk, hogy nagyon olcsók. határozottan utálok ilyeneket mondani, dehát tény.. az ilyen pedig nagyon kellemetlen. főleg, ha 16-17 éves kislányokról van szó. "minél rövidebb a szoknya, annál olcsobb.." mondta tegnap az egyik amerikai csaj. és milyen igaz.
a zene viszont gyerekek.... én ilyen jót rég buliztam. most ki fogtok nevetni, de.. 90-es évek!!!!! 2 órán keresztül backstreet boysra, n'sync-re, spice girls-re meg hasonló tingli-tanglikra hülyültünk - természetesen a gúfingolásban az amerikaiak viszik a pálmát. őrület volt! viszont az is az volt, hogy én voltam a társaság koltayannája. na annácska nehogy megsértődj, itt nincs semmi gúny vagy baj. egyszerűen arról van szó, hogy én gyerekek tegnap nem hoztam a formámat. nem volt a szokásos baromkodás, ökörködés, röfögvenevetés. egyszerűen csak szépen mosolyogtam, énekelgettem és minimálba táncoltam. ez most azért van mert ez van, vagy azért mert már egészen más vagyok új emberek között? vagy ez midnig így volt mikor először mentem valakivel mulatni? huha...
lent egy fénykém amit soraya telefonjával csinált valaki, mellettem ő.
olyan 5 körül értem haza és dőltem be az ágyba. ma pedig azt hiszem életem egyik legrosszabb fejfájásával keltem... az a rohadék tequila!

sziasztok drágáim!

ezennel megkezdem berlini kalandom írásba foglalását. temérdek heJesírási hibával fogtok találkozni, trágárkodással és még több és több rendbontással - inkább nem kezdem el felsorolni. 
sokatoknak küldöm majd el ha újat bejegyzek, többek közt a szüleim, a nagymamám is olvassa ezt, csak, hogy mindenki értse miért a nagy elővigyázatosság :)

nos ma szerda van. vasárnap érkeztünk apuval és mamival kocsival - 900 km-t megtettünk 6,5 óra alatt. szerintem apu nem egészen ép elméjű. örülök, hogy életben vagyok. (vicc.) 
egy hotel mercure-ba érkeztünk - itt megjegyzem még mielőtt elfelejtem: számomra teljes mértékben felfoghatatlan, hogy hogy lehet, hogy még egy német városban is fizetni kell egy szállodában az internetért (3 juró 1 óra. nonszensz.) ettől független én vígan skype-oltam ádámmal nap mint nap mint nap. 
este egy cuki kis olasz étteremben eszegettünk - de többet nem is tudok róla mesélni olyannyira jelentéktelen egy hely volt. amire jó volt: betömte az éhséget a kaja, a két pohár prosecco pedig elaltatott. ámen!

hétfőn megtámadta az északi sark a várost - olyan minusz 6 fokot mért a merci. totálisan NEM készültem fel erre. végigdideregtem a napot.. de nem csak én! úgyhogy a nagy városnézésből autós sightseeing lett. no problem, láttuk a brandenburgi kaput, csekkpojnt csárlit, dómot is, ésatöbbit. sőt, a dómba még be is mentünk! valami elképesztő milyen gyönyörű evangélikus építmény az! jelentkezzetek érte ha meglátogattok. szívesen kifizetek megint 4 eurót érte :)
miután beütött a női ideg, haza kellett mennem kicsit felfrissítenem magam mielőtt megindultunk a 3 órás randevűnkre az ingatlanossal christine-nel. - krisztinről annyit, hogy szegénykém valószínűleg nem ezen a bolygón született, ezért tűnt az elmúlt hetekben egy elanyátlanodott sündisznónak a levelezésünk alatt. 
a lakás amit kinéztem maga a mennyország. kb 50 nm, amerikai konyha, két szobás, minihálós, 5. emeleti, tetőtéri (de szép nagy, 3 m belmagassággal!) csodalend. illetve bocs kidz: kettő azaz KETTŐ tetőteraszom van - és büszke vagyok rá, igen!! az egyik a nappaliból a másik (dobpergés) a FÜRDŐBŐL nyílik! és nem akár milyenek! az egyik akkora, hogy sütögetést is tarthatok rajta! szóval alig várom, hogy tavasszal látogassatok és ki tudjuk próbálni!!!köszönöm megint apuciésmamuci :)
krisztin kiakadt mikor mondtuk, hogy azonnal átvennénk a lakást - láttam a szemében a nyák-rémületet - úgyhogy abban maradtunk, szerdán reggel 9-kor lehet ezt megtenni.

délután irányba vettünk két "macy's-t". azért hívom így őket mert egyiknek nem tudom a nevét.. az első mondjuk lehetne "HanS'olon" - borzalmas német-lájk riherongyokkal felöltve. a második pedig mondjuk "ródsildék berlinje" - a másik véglet ahol mindent megvennél, csak zeusz hatalma sem elég rá. repkedtek a guccsik, a verszészek meg azok amikről még sosem hallottam... de azért csak vettem egy sapkát ;)
innen elbaktattunk valamiféle flancos étterembe - ahol a pincérünknek egész méretes fültágítói voltak. örömködtem is milyen jó hely ez a berlin, hogy még egy ilyen határozottan komoly és elegáns étteremben is dolgozhat egy "ilyen" - bezzeg otthon..
mikor a szállodába visszaértünk és beváltottam az aznapi internetem HÁROM euróért, fantasztikus hírrel szolgált egy e-mail: gíjjom, jövendőbeli főnököm, a galéria tulajdonosa írja: "bocs, de pénzügyi okok miatt bezár a bazár, nem tudsz jönni dolgozni." uh meg ah. átkopogtam a szülőköz, hogy értesítsem őket a remekhírről. apu a szokásos hidegvérrel kiadta parancsba mit válaszoljak, aztán elhúztam a csíkot aludni. de nem ment...
este 11-2ig galériákat bújtam, írtam ki őket címekkel, nyitási idővel, nyitvatartással és körmöltem rá őket egy térképre.

a keddi reggelinél brainstormingoltunk. frankó kis ötletekkel bombáztuk egymást apuval. szipi meg szupi lesz ha összejön, de addig is.. nem mondok nektek semmit, legyen ez az én titkom :)
megnéztük a berlini moma szerűséget amit egy régi vasútállomásba csináltak meg. gyönyörűséges tér, fantasztikus gyűjtemény a 60-70-es évek amerikai művészetéből - nagy kedvencem az időszak!
az időszaki kiállítások felejthetőek voltak (lent egy fénykép amit azon csináltam a gerlicékről), de nagy élmény volt a múzeum étterme - az ínyenc sajttál egy kis bázséval, mellé egy pohárka proseccoval egyszerűen fán-tász-tis!
egy délutáni sziesztára kapható volt a brigád - én természetesen nem tudtam 20 percnél többet aludni. valójában nem is kell.. ugye?
kora este bevánszorogtunk egy bevásárolóközpontba (egybe kell írni..?! mindegy.) megvenni alap cuccokat a lakásba (olviaolaj, szilvia, úgy 50 wc papír, fertőtlenítő, hintaló) és elintézni a vodafone berlini telefonkártyámat / kinyomoztam, ez a legolcsobb erre. 10juró/hónap internet,sms ingyen. beszélgetni pedig le lehet a 10e-t 9 cent/perccért. szerintem a hülyének is jó.
úgy 8ra beestünk egy tredisönöl étterembe - végre ettem valami jót! nehéz a szüleimmel olyan helyre menni ahol értelmes vega kaját kap az ember :) na majd egyedül!

szóval ma reggel átvettük a lakáskát, berámoltunk a kocsiból. utána elnéztünk az utcában levő csarnokba (van az utcámban egy csarnok. érted?!) megvenni a következő pár napra való kaját. fúú gyerekek.. itt van MINDEN! 
illetve közhírré kell tennem: megpróbálok szójatejet inni - de nem génkezeltet, ne aggodj ádám! :))
este szerintem elnézek a sarki delibe is ami kifejezetten organik. lövök valamit vacsira!
amúgy egy gyors leltár az utcáról és a környező kettőről: összesen 4 fodrászat, vásárcsarnok, organic közért, virágárus, 3 designer ruhabolt, egy festő műterem (rá a placcra. belátsz mindent amit csinálnak! szuperjo!!!), egy kávézó, két pékség, két étterem, gyógyszertár, borszaküzlet. és ez úgy maximum 150 méteren belül. FÁNTŐZISCH!

fu basszus.. ki kell még pakolnom mindent...