szokatlan dologra lettem figyelmes: nem blogolok. (...)

csütörtök este 8:16. épp a kádban ülök. van egy pár gyertya is körülöttem, megy a berlin playlistem a youtube-on. (többnyire elektronikusok. jé! ide még visszatérek!) elég jo feeling. ezt tessék most hallgatni / én is így teszek:

http://www.youtube.com/watch?v=WdO85Qf4Poc

tudom, hogy csomo mindent nem írtam le, de képtelen vagyok rá. nagyon díp az egész ittlét. úgyhogy ezt a bejelentkezést most szeretném az öcsémnek szentelni..

bálintbébi jövőhéten lesz 18...  nagyfiú! a "kisöcsém". akinek van öccse, tudja miről beszélek. ijesztő mennyire nem vesszük észre ahogy eltelik az a "pár" év 12 és 18 között, nem?
komolyan elgondolkodtam... figyelem... gondolatmenet-foszlányok: svéd fiuk akikkel lógok - jaj de kisfiuk ezek a svédek - dehát mégis mennyire felnőttek - ó dehát egyidősek az öcsémmel - lehet az öcsém is ilyen? - lehet hogy csak én nem vettem észre?? - többet kellene kommunikálnom az öcsémmel???? - ismerem az öcsémet?!?!?!! nos... ennyire estem kétségbe.

ezek a kis svédek folyamatosan meglepnek. korukhoz mérten műveltek, tájékozottak, intelligensek, jólneveltek. nyitottak ujra, uj emberekre. sőt. talán még komolyabbak néha mint a velem egykorú majmok. olyan elképesztő mértékben meglepő, hogy mennyire jol kijövök velük, hogy eszembejuttatta bálintot.. semmit nem tudok róla. nem hiszem, hogy bármelyikünk hibája is volna.. ő épp tinizik, én épp próbálom kitalálni hogy kell "nem tinizni". egyszó min száz, el vagyunk foglalva na. ettől függetlenül eszembe jutott az is, mennyire beskatulyázzuk azokat az embereket akiket régóta ismerünk. beletesszük annak a bizonyos szekrénynek valamelyik fiokjába és ott tárolgatjuk szegénykét élete végéig. pedighát vándorolnia kellene fiokrol fiokra. nemde?
tuméjkitklír:

azt hiszem bálinttal kapcsolatban.. mivel nincs különösebben egy szorosrafűzött kapcsolatunk - ahol elehet tudunk egymásról ahhoz, hogy véleményt alkothassunk a másik életéről, pl. - hogy elfelejtettem, hogy felnőtt. nagy fiú lett belőle. komolyan kell venni. nem volt olyan rég mikor még én voltam 18 - ami egy elég ilyesztő érzés, tekintve ahány év van köztünk.... ez 70 fele is így lesz? :) / a következő dalt kell most hallgatni:

http://www.youtube.com/watch?v=d6ILV4hjc6U

szóval pontosan jol emlékszem mi mindenen mentem keresztül az életemben és lelkileg 18 körül. fúúú naggggyon komoly volt!! lehet, hogy (sőt) mindenkinek más (valóban) ahogyan alakul az élete. de azt azt hiszem mindenki aláírja, hogy a 18 az határozottan egy kiindulópontja rengeteg rossznak ami azóta is szorongat bennünket :) haha
lényeg a lényeg: részemről szeretném kicsit kibontogatni azokat a kapcsolataimat amiket elborítékoltam egy adott fakkba. valszeg már rég nem ott van a helyük, hanem valahol teljesen máshol. megváltoztak ők már rég, csak nem törődtem vele...
már innen kintről is megkezdtem a felfedező körutat, otthon nemsokára folytatom tovább :)
határozottan a családdal kezdem..

a zenére visszatérve, a következők szerepelnek jelenleg a listán az előző kettőn kívül (annak akit érdekel):

http://www.youtube.com/watch?v=Te7p1lQaVG0
http://www.youtube.com/watch?v=DoxUiqUpkw4
http://www.youtube.com/watch?v=L6_c7KxtbJU&feature=fvst
http://www.youtube.com/watch?v=TBJjREXXSyA
http://www.youtube.com/watch?v=biVETVmwxgg
http://www.youtube.com/watch?v=r0bS-YnLf4s
http://www.youtube.com/watch?v=X1GgicNmDPs
http://www.youtube.com/watch?v=sRXY-gqGMC4
http://www.youtube.com/watch?v=Ur5yXArB8EE
http://www.youtube.com/watch?v=UTwBNXcWl8k
http://www.youtube.com/watch?v=llAK2Z3OAwE
http://www.youtube.com/watch?v=jna2r56EXTg