hát sajnos ma kezdeném azzal, hogy kiöntöm a szívem.
az elmúlt napokban egyedül vagyok a gondolataimmal. beszélgetni sincs alkalmam sokat. de ez nem gond, sőt. barátkozunk. én és én.
viszont ez marha sok új gondolattal kecsegtet, helyzetek újragondolásával, új szemszögekből megközelítve. szuper dolog egyedül lenni magaddal. eddig nem nagyon engedtem meg hasonlo szituációba keveredni, de most kifejezetten jól esik. valami most vagy soha érzésem van. nem leszek már fiatalabb :))
mindenesetre egy valami nagyon foglalkoztat. a csalódás érzése, tudata és az egész ahogyan megélem. részletekbe nem megyek bele és azt sem adom ki kiről van szó.. de azért csak elmagyarázom picit mi történik.
az elmúlt években nagyon és még annál is jobban szigorúbb lettem a barátaimmal kapcsolatban. nem mintha vén lennék, de már abban a korban érzem magam amikor az ember nem képes úgy barátkozni mint tini korában. illetve ott vannak azok a barátok akiket már általános iskolában vagy egyetem elején ismertem meg (sziasztok, imádlak titeket! :), mellettük nem éget, hogy más társaság után nézzek. - ó, és vannak azok a barátok akikhez úgy is vissza lehet térni, hogy hónapok akár évek óta nem láttátok egymást. ilyen nekem a Mucc. mióta is tervezzük, hogy találkozunk? 1-2 éve? haha mostmár gyere és látogass meg akkor! :)
viszont ha a felnőttéválás (egybe?) útján beleakadok valakibe akinek adhatok valamit és talán ő is nekem, annak képtelen vagyok nemet mondani. de az a jó benne, hogy nem is kell!
ámdebár.. mi van akkor, ha valaki ezt kihasználja? mi van ha vak vagyok és nem veszem észre, hogy felhasználnak valamire? ha túl naív vagyok? nem ért elég csalódás életemben már ahhoz, hogy kellő szkepticizmussal álljak hozzá egy új emberhez? úgy fest nem...
az utóbbi időben megnyitottam valaki előtt az életemet. egy ideig jól működött.. furcsa, hogy pont addig amíg szüksége volt rám. mióta ez a szükség helyzet már nincs, róla sem hallok. sőt, azóta nem is láttam. ennek már pontosan fél éve. ó ácsi. de láttam. egyszer egy este úgy 5 percre. azóta beszéltünk néha, cseten. semmi telefon, semmi komolyabb érintkezés. mindig csak tervek, hogy majd találkozunk. de természetesen semmi. érdekes... van ilyen?! létezik, hogy valaki fél éven keresztül ne érjen rá egy órára?! én a következőre jutottam: BULL_SHIT!
adni fantasztikus dolog. az egyik kedvenc hobbim. cserébe viszont dideregve várom - várom és nem ELvárom. nagy különbség! Vagy talán el is várom?! hm... oké. ezt még át kell gondolnom... - hogy az is adjon valamit akinek adtam. természetesen legkevésbé ékszerre vágyom ilyenkor... - kis HINT. arról ki lehet a gonosztevő aki összetörte a szívecskémet. (semmi könny!)
szóval ma kizártam valakit az életemből. megint. volt már hasonló.. de ez most valamiért más. lehet azért mert itt vagyok kint, egyedül. egyedül a gondolataimmal és az őszinte tiszta érzéseimmel. (könnyű minden mint a levegő, gyakorlatilag undorító milyen hófehér szárnyaim nőttek idekint - és még csak két napja vagyok egyedül.. ) és őszintén úgy látom, hogy jól döntöttem. van olyan emberre szükségem aki őszintétnel hozzám? NICHT. van olyan emberre szükségem aki 30 éves nő létére képtelen egy kapcsolatot ápolni és még kifogásokat is keres miért nem teszi? NICHT. van olyan emberre szükségem aki lehordja a görli parádémat és még csak nem is mondja a szemembe??? EMPÖREND! NICHT!! (amúgy épp halálra röhögöm magam ezen a förtelmes német nyelven... de legyen!) gyerekek. annyit mondhatok: imádom ha valaki őszinte. nem kell, hogy feltétlen tetszen az amit mondasz, sőt, van amikor kifejezetten az esik jól ha valaki jól elküld a picsába azért mert valami rossz fát tettem a tűzre. dehát ez a dolgok rendje nem? így működik egy barátság. ezzel a lánnyal nekem ilyenem sosem volt. és úgy látom mostmár, hogy így le is írtam, hogy talán a legnagyobb ludas ebben a balhéban én voltam. először is mert bizalmat szavaztam - bár ez szerintem egy csodálatos emberi dolog - másodsorban pedig mert ilyen sokáig húztam, hogy egy blogban untatom a népet erről a tyúkviadalról ahelyett, hogy valamiféle írásos tárlatvezetést tartanék berlin kortársépítészetéről. szóval ennyi :)

tegnap amúgy 6 órát sétáltam. magassarkúban.. - elment az eszem?????? FÁÁJ!
elmentem először is a GLS-be (german language schhol), hogy kikérdezzek mindent és jelentkezzek tanfolyamra. jelentem: hétfőn 10től német nyelvtanfolyamra járok heti 5x 4 órában 1 teljesn hónapon át.. és ha bejön a suli, nyomázom egészen júni végéig! na hogy tetszik? :)
a suli amúgy vándörful, olyan mint valami egyetemi kampusz. 6 baromi nagy épülete van, kolesszal, minden jóval. étterme is van. a környéken rockboltok, romkocsmák, icipicikávézók és igényes turik. dóriparadicsom!
utána bevetettem magam a városba. egyszerűen kötelező volt megnézem a pénteken nyílt urban outfitters-t. - ha lány vagy és azt mondod "dehhhogy kötelező" mostantól hazugnak nevezlek és a szemem elé se kerülj többet!! :) - ez a bolt maga a mennyország én állítom.
ITT (encsi látod?! haha) tudjátok megnézni ha esetleg érdekel. ugyanis ezek nem viccelnek. még vivienne westwoodot is tartanak:

http://some-kind-of-style.blogspot.com/2012/01/urban-outfitters-opening-first-store-in.html

amúgy aki azt mondja, hogy a lányok biztonságban vannak berlinben, annak elmentek otthonról.

nincs veszélyesebb, mint egy olyan hely, ahol úton útfélen CIPŐ boltok vannak TÁSKÁKKAL és óriási "SALE" feliratokkal a kirakatukban. "ez noooormális?! hát megmondom nektek: NEM! és megint igazam van! KETTŐ!"
(hogy értse mindenki a poént: a következő linket nézzétek meg, ha eddig nem volt világos)

http://www.youtube.com/watch?v=uqh_kWyj_iM

szóval az úgy volt.. végül vettem ezt azt. sokkal kevesebbet mint amennyit akartam. de így is túl lőttem a limitemen amit kitűztem magamnak. most súlyos megszorításokkal kell számolnom a saját magam lelki üdvének érdekében. legalább 2-3 napig ki kell bírnom vásárlás nélkül :) haha VICC! muszáj tovább... basszus itt euórban mérik a felesleges arany bizsut!

amúgy bekk tú dö fjúcsör, van az az ismerkedés is amire előre felkészül az ember, nem véletlen találkozik valakivel. viszont az már határozottan biztos, hogy egészen véletlen alakul úgy az élet, hogy egy időben van két ember a föld egész más két pontjáról egy várósban. és így találkoznak..
én kipécéztem magamnak valakit az interneten és összehoztam vele egy találkát tegnap este. mondanom sem kell srácok, mikor zendít rá a hóvihar? természetesen akkor mikor magassarkuban és csiniminiben tipegek az utcán. KRÉZI! - természetesen nem én, hanem az időjárás.
szóval van ez a lány. soraya-nak hívják, pontosabban Soraya Del Rocío Bergés-nek. kérlek ő egy dominikai 'hercegnő' - én hívom csak így, mivel mesélte, hogy arrafele náluk a szigeten a lakásság 90%-a napi 1 dollárból él, ő pedig a maradék 10-be tartozik és napi 300 dollárt költ guccsi övekre. pontosabban ennyiből csak egy öv jön ki, de a vicc kedvéért a többesszám. mesélte, hogy borzalom a közbiztonság, ezért mindenki aki a felső 10%-ba tartozik kénytelen bádigárddal és golyoálló limuzinnal (ami sofőrrel jár ugye) menni mindnehova. tehát innen a princesszezés. remélem valamellyest érthető... PF
eltekintve attól, hogy milyen környezetből jött, egy abszolút tündéri csaj, egyelőre nekem úgy tűnik (a többiből amit mesélt) normális értékrenddel. - valljuk be őszintén: hasonlóan el vagyok kényeztetve én is. lehet hogy nem kell limo meg golyoállómellény meg lótúró, de gyakorlatilag befejeztük egymás mondataid mikor első csekkbefizetésről (19 évesen) vagy első mosásról (20évesen) volt szó. sírtunk a röhögéstől.. ez van. biztos van ennél is lejjebb :))

egy 'cookies cage' nevű helyre vitt a lány. mivel ő már majdnem egy hónapja itt van, tud ezt-azt arról which is the place to be! fél 11-kor találkozunk - gőzöm nincs mikor volt hasonlo utoljára.. - a helyen. nagyon kis pici, eldugott, exkluzív ügyről van szó, ahova csak azért, hogy a levegőt szívhasd 8 euró a belépődíj, hogy utána még további rémálomnyi összegeket szúrj a bártender kezébe a fogyasztásodért. de mindent ki kell próbálni alapon jó muri volt.
fél 1-kor nekimentünk a városnak. alexanderplatz-ra csaholtunk metróval - az első berlini metró-élményem. kényelmes! - ahol egy buro nevű szórakozóhelyen találkoztunk soraya barátaival. (ja igen: a csaj építészetet tanul bostonban!) mint kiderült, a komplett egyetemi csoportját hozta át az iskolája berlinbe egy szemeszterre. úgyhogy ezen a helyen (ahova amúgy további 10 euro volt a belépő) találkozunk még úgy 20 emberrel, köztük soraya legjobb barátaival carolina-val aki venezuelai és miguel-lel aki panamai - a többiek amugy mind amerikaiak és mivel még nem multak el 21 évesek meg vannak zakkanva, hogy ihatnak. totál kiütik magukat. amugy ittam egy tequilát (természetesen velük.) mondták hogy 5 euró. azt hittem kigáncsolom magam, csak hogy másra figyeljek.. de mikor a kezembe nyomták a felest, "megnyugodtam". konkrétan kaptam másfél DECI tequilát és egy azaz EGY gerezd citromot. nem viccelek... ezek a kislányok meg kisfiuk EGYBE húzták le. én egy sima kis hagyományos felessel is két részletben küzdök meg (tudom. nyomorék vagyok. szégyent hozok a magyar fiatalokra. stb. MISZKÚZI! :) szóval gondolhatjátok mit műveltem ezzel... de megittam. ugyan kitüntetést nem kaptam érte, de megittam. YAY! haha
amúgy marha vicces volt, ez a hely egy bevásárlóközpont tetején van - igen melcsi, akár a te helyed is lehetne. sőt, szerintem ez A te helyed... én nem tudom mikor voltam utoljára hasonlo helyen vagy akár a közelében.. jákk. az emberek, a pacsuli, a zene... egyszerűen csak JÁKK!
ha nem fekete, sárga vagy félvér volt valaki akkor gyakorlatilag egy emberből is klónozhatták volna a fiúkat annyira egy sémára voltak belőve a bulira. a lányok (szegények) mivel ez valamiféle exkluzív szórakozóhely fiataloknak (fiatalok: 16-30) mind úgy voltak felöltözve, mintha a címlapra készülnének. csak éppen látszik rajtuk, hogy nagyon olcsók. határozottan utálok ilyeneket mondani, dehát tény.. az ilyen pedig nagyon kellemetlen. főleg, ha 16-17 éves kislányokról van szó. "minél rövidebb a szoknya, annál olcsobb.." mondta tegnap az egyik amerikai csaj. és milyen igaz.
a zene viszont gyerekek.... én ilyen jót rég buliztam. most ki fogtok nevetni, de.. 90-es évek!!!!! 2 órán keresztül backstreet boysra, n'sync-re, spice girls-re meg hasonló tingli-tanglikra hülyültünk - természetesen a gúfingolásban az amerikaiak viszik a pálmát. őrület volt! viszont az is az volt, hogy én voltam a társaság koltayannája. na annácska nehogy megsértődj, itt nincs semmi gúny vagy baj. egyszerűen arról van szó, hogy én gyerekek tegnap nem hoztam a formámat. nem volt a szokásos baromkodás, ökörködés, röfögvenevetés. egyszerűen csak szépen mosolyogtam, énekelgettem és minimálba táncoltam. ez most azért van mert ez van, vagy azért mert már egészen más vagyok új emberek között? vagy ez midnig így volt mikor először mentem valakivel mulatni? huha...
lent egy fénykém amit soraya telefonjával csinált valaki, mellettem ő.
olyan 5 körül értem haza és dőltem be az ágyba. ma pedig azt hiszem életem egyik legrosszabb fejfájásával keltem... az a rohadék tequila!